Sír, mert rájött, hogy ennek vége, de a barátai tartják
Nem Pesten történt, amit hallotok, ott ily regényes dolgok nem történnek. * (Szentendrén viszont igen.) A tavasz zsendülése eszembe juttatta azt az estét, mikor Galambék konyhájában zokogtam egy régi március 20-án. (Aznap van Galamb születésnapja, aki akkor épp egy konténerbe hurcolta a házukban felgyűlt zaccot, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.) Szakítottam a lebegő viszonyommal, azt sirattam. Pakolást, sopánkodást felfüggesztve gyorsan ittunk egy – s a továbbiakban még egy és egy fél - Calvadost Galambbal és Galambné Borival, akik teljes figyelemmel fordultak felém. Szívcsakránkat összenyomtuk, jókat mondtak, segítettek.
Mi az a lebegő viszony?
Az a fajta kellesz is/nem is, vállalak is/nem is kapcsolat, amiről minden 40 feletti, egyedülélő, de viszonyban létező nő azt gondolja, hogy majd kiforogja magát.
Mikor a férfi életébe való involválódás, az aranypróba, a teljes vállalás még nincs meg, viszont ígéretes a kapcsolat, s ezért a csaj pakol, pakol bele. Mindent. (maceszgombócot is) Nem feltétlenül titkos, szeretői a viszony, de a negyven felettiekre jellemző bonyolult, recsegve-ropogva mozduló szerelem. (Jó, de mit fog szólni a gyerek – Megamindenki - Most költözzek el a cuccaimmal – Megapénzis - Nincs hozzá kedvem – féle férfimentalitás.)
Aztán kialakul egy status quo, már recsegve se, ropogva se moccan a kapcsolat. A pasi belefekszik, mint egy kádba, s mikor hűl a víz, a nő a kád mellett guggolva mindig ráenged egy kis forrót. A férfi, mikor kedve van, ír a csajnak egy very romantic csetet, felmegy hozzá vacsorázni, alaposan megtekeri, aztán köd előtte, köd utána. Csakhogy a nőnek nem ennyi az ügy. Mert vár. Vár.
Mire vár a nő?
Az együttélésre? Nem feltétlenül. A teljes odaadottságra vár, a több együtt töltött időre. Bízik abban, hogy a férfi bízni fog benne. Miért vár erre? Mert adni akar. Mindent, amit már tud pasijára szeretné önteni, borítani. (Elsőre szétmálló, majd másodszori nekifutásra jól sikerült maceszgombóccal etetni, Borges novellát felolvasni, szupermasszázst kipróbálni, hallgatós tavaszbámulást átélni, könnyed problémamegoldást javasolni, gyerekeivel, teljes életével barátkozni stb.) Ölelést akar adni, vacsorát, figyelmet. (adni, adni, szeretni) És mindezeket tudná is adni, ha kellene ez a sok jóság. De csak kicsi jóság kell, és az is kizárólag akkor, mikor a férfinak komfortos. Ezzel – sok ilyen történtet ismerve – nehéz szembenézni. És azzal a legnehezebb, ha a kapcsolatba csak te engeded a hőt. Ő nem ad bele annyit – talán mert nem olyan szeretet és szereleméhes, mint te. Nem gondolkozik benned. Tunyán elviseli a borításod, szinte tűri, bár ez azért erős kifejezés, mert egyébként kedvére van a dolog. Nyilván ezért bukkan fel néha, mi másért tenné?
Mire vár a férfi? Várjá', válaszolok. Semmire.
Szundari barátnőm szerint, ha ezt a helyzetet nem fogadod el, akkor valójában nem őt szereted.
Edit barátnőm szerint, lehet ezt így-úgy fogalmazni, de valójában arról van szó, hogy nem figyel rád.
Nincs rád ideje, kedve, energiája. (Az, hogy mielőtt szexelni akar kedvesemezik párat a cseten, az nem figyelem.) Nincsenek ötletei, apró gesztusai is alig, szeretetnyelve nagyon szűk mezsgyén jár. Egy ideig ezt is elviseled, sőt, még ezt a tulajdonságát is megszereted. S mikor már érzi, hogy rezeg a léc, akkor hoz egy szál virágot, küld egy linket valami dalról, hogy „erről te jutottál eszembe”. Ezzel megint elvagy pár hónapig, örvendezel, lám mégiscsak szeret.
Nem, a nő nem római meglepetéshétvégre, nercbundára, brillbrossra vágyik. (de) Hanem egészen kicsi, kreatív gesztusokra. Apró, „csak úgy” dolgokra. Mondjuk olyan mondatokra, hogy "Figyelj, az Enyedi filmet meg akarom veled nézni. Jövő hét csütörtök?" vagy "Nyáron elmehetnénk azokhoz a barátaimhoz, tudod, akikről meséltem. Esetleg két-három napra... Mit szólsz?" Az megvan, hogy azt írtam, hogy akár már egy ilyen mondattól is boldog a bige? Hogy ígéretekről, talánokról van szó, de pusztán a férfi szavaiból érzékelhető tendecia, dinamika legalább olyan boldoggá teszi - tenné - őt, mint mindezek megvalósítása. Mert azt éli át, hogy a férfi gondolkodik benne. Hogy lehetséges az együtt töltött minőségi idő. Bárhol.
A nőnek szüksége van arra, hogy a férfi ritmikusan kifejezze a szeretetét. Ritmikusan, de nem gépiesen. Hol így, hol úgy. (ezt meg lehet tanulni, de erről majd máskor) És igen, a nő megkeseredik attól, ha, mint a székely viccben egy életre előre kell beosztania az évi két szál virágot, a néhány, valóban együtt töltött órát. És nem arról van szó, hogy mindig csak ketten legyenek, dehogy. Sőt. Csak szeretne belesimulni a férfi életébe, részt venni benne. (Ja! Az jó hír vagy rossz hír, hogy mindezek mellett, valahol mélyen tényleg kedvel téged a pasi?)
Öleld meg a tigrist, nézz szembe a valósággal
Na jó. Ez van. Ismerd fel, ha ilyen viszonyban vagy. Láss rá saját hiányérzetedre. Légy tudatos, ne lebegj. Lásd meg, ha többet pakolsz a cuccba, mint ő, de teljes önmagad lásd meg, a felé táplált reményeid, elvárásaid is. Lásd a különbséget birtoklási vágyad és szeretetöntési vágyad közt. És ha jó neked, hogy ezek nem teljesülnek, ha így is jó és elég, akkor csináld így. Teljesen, vállalva magad előtt is, hogy ennyit kapsz. Ez a kapcsolat ILYEN. És neked így is kell. Viszont engedd el a fejedben megszólaló végefőcímzenét, mikor magatokról ábrándozol valami vágyott helyzetben, hagyd el homályos kis képzelgéseid, a várakozást a diznihercegnős jövőre. (Ezek a sóvárgások tesznek boldogtalanná, nem a pasi, aki olyan, amilyen.)
Ám ha azt ismered fel, hogy ez neked igazából nem jó, hogy neked ez kevés, hogy nem lehet alább adnod, mert az már nem te vagy, akkor vegyél egy nagy levegőt és lépj ki belőle. Most. (fájnifog)
Megvilágosodás, Kanga egyetértő vakkantása
Na, aztán telt az a régi este, a barátok felemeltek, megtartottak, kimentem cigizni a teraszukra - akkor még szokásom volt -, és Kanga kutyájuknak – őrkutya-németjuhász keverék, a világ legjobbszivű behemótja* - meséltem tovább, hogy mivel vagyok torkig, torkig, torkig. Illetve nem az egészet mondtam el neki – hiszen tudta már –, csak azt hajtogattam, hogy „fáj, elég, többet érdemlek, ez a sztori nincs, csak én képzelem”. Kanga szfinxként ült velem szembe, minden szóra figyelt. Édes, enyhe, tavaszi este volt. Elhallgattam. Majd kimondtam neki azt a mondatot, amit már rég kellett volna:
- Kanga! A lófasznak is van ám vége.
Ekkor ő egy mély, „na, végre, hogy rájöttél lúzerkém” – szerűt vakkantott. Megvilágosodtam.
Lola Sophia Coelha azóta kiérlelt szupertanácsai
Ne tedd:
- Ne szabadkozz a párkapcsolatban élő ismerőseid sajnálkozó mondataira. (Jaj te szegény... És akkor most senkid nincs?) Eltérítsenek az élet élvezetétől. De mondd meg nekik az igazat.
- És ne szégyelld magad előttük. Magad előtt se.
- Ne gyűlöld a boldog párkapcsolatban élőket. Fogadd el, hogy van, akinek összejött, a koala sem utálja a nádirigót. Mindkettőnek van létjogosultsága. VAN OLYAN, hogy boldog párkapcsolat. Ettől még TE IS VAGY.
- Volt pasid se utáld.
- Ne rágd a sztori fájdalmát. Felpumpálod, észre sem veszed és kiszorít a nappalidból, az életedből. Könnyedén, nagyvonalúan bukj, hát ez sem jött össze. Így jártál bébi. De ez vicces!
- Ne koldulj tőle búcsúszexet. Mert ezzel igazából szeretetet koldulsz.
- Ne sétálj bele magad által kifent kardokba: ne nézegesd a Facebookon, ne sodródj arra, ahol volt néhány boldog perceket. Ne reménykedj abban, hogy felbukkan, eléd áll és azt suttogja: hiányzol, rájöttem, hogy teljesen kellesz.
- Ne olvass jelekből: horoszkóp, aszcendens, kártya stb. Hagyd a fenébe. Te építed magad. Senki és semmi nem fogja megmondani, hogy igazából milyen ő. És csak te mondod meg magadról, hogy milyen vagy te.
- Ne hidd el magadnak, hogy téged rajta kívül már senki nem fog szeretni. Ne hidd, hogy te már senkit nem fogsz tudni szeretni. Ezzel egyáltalán ne foglalkozz: szeresd a hétfőt, a keddet, ami eléd jön.
- Ne igyál túl sokat. Ha iszol, csak barátokkal. Ne cigizz túl sokat. Ne cigizz.
- Ne gyötörd magad, hogy mivel cseszted el. Szeresd azt a lúzer csajt, aki vagy.
- Ne keress másikat. Pontosabban: ne keress.
- Figyelj rá, hogy a fájdalom ne változtasson hideggé, rideggé, számítóvá.
- Ne játszmázz. Ne manipulálj, ne kombinálj, könyörgöm ne gyárts szüntelen forgatókönyveket a fejedben.
Tedd:
- Olvass a valódi jelekből. Hidd el azt az eddig félresöpört, szar kis érzést, hogy ez így nem jó neked, hogy csúszik a kuplung.
- Fogadd el, hogy ennyit tudott adni.
- Gyászold meg, fordulj a barátaidhoz, merj sírni a konyhapultjuknál. Mindenhol merj sírni.
- Viszont, ha rákívánsz maszturbálj rá. Meg bárkire. Szeresd magad.
- Legközelebb gyorsabban ismerd fel a te forróságodnál melegedni vágyókat, visszajárókat, bekönyörgőket, és fürgébben tedd ki a szűrüket a picsába.
- Sportolj.
- Tégy félre pénzt fogorvosra.
- Légy fegyelmezett. A nyár ellobbant már.*
- Szeresd a kudarcaid. Senki nem tud rólad annyit, mint ők.
- Engedd meg az életnek a szar randikat, nevess rajtuk, de ne bántsd meg a másik felet.
- Légy rugalmas: ha valaki, aki érdekel, bejön a teredbe, ne akadályozzanak a szokásaid, változtass rajtuk. Ezek csak a szokásaid, nem te.
- És ha beleakadsz valakibe, aki megmozgatja a szíved, ne óvd, ne tartalékold magad - csessz el megint pár adag maceszgombócot. Na sag schon.
- Örülj a gyerekeidnek, ha vannak. És annak is, ha nem lettek gyerekeid.
- A világra figyelj, ne magadra. Örülj.
Epilógus
Ahogy írtam ezt a posztot egyedül ültem még a MÜPA teraszán, jósorsom vetett oda ismét, két nagyszerű férfibarátom hívott meg egy koncertre. (Majdnem ilyesmire.) Megint egy szívrobbantó tavaszi este. Budapest felett alkonyodott. Megérkeztek, nekem is hoztak egy deci bort. Na, mit írsz a blogba? Felolvasod nekünk? Felolvastam. Mély, döbbent csend. Majd egyikük megszólalt:
- Igen, a férfiak félnek.
- De mitől András, mitől?
- Attól, hogy farkasvakságban vannak, hogy nem látják át annyira magukat, mint a nők. Nem ismerik a szívüket, köd van bennük.
- Meg félnek a… - szólt hozzá Peci is – a játszmázástól.
- Értem. De végeredményben azt hiszem, a párkapcsolat, olyan mint a cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik.* - mondtam erre én.
Aztán bementünk, lebegő regiszterekkel zúgó orgonamuzsikát hallgattunk, örültünk.
*Petőfi Sándor, Lázár Ervin, József Attila, Woody Allen
painting: Cristina Troufa