Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

meguntam félni

Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren

2017. április 07. - Lola Welbach

 noajtoval.jpg

Jövő héten Nagypéntek. Na, reggel átmentem a boltba. A fák finom kis levelei közül fény ragyogott, pöttyözte a járdát. Nagy metszőollóval a szomszéd nyírta a bukszust. Beértem a sövény zöld illatába, fejem az út túloldala felé kaptam. Anyu áll ott padlizsánszín ballonkabátjában, szorítja táskáját. Mellette Apu, mákos haja világít, integet. 
- Ne feledd Picikém! – kiálltja át nekem.
Nem feledem. Tízéves vagyok, megyek haza az énekkarról. A társasházi kerítés sövényét nyírja a szomszéd, zöld illat, ragyogó péntek délután.
- Csókolom Ica néni.
- Szia Lolikám.
Mindketten halljuk az üvöltést a házból, de úgy teszünk, mintha nem hallanánk. A lakásban Anyu a nappaliban áll sokszáz ledobált könyv közt és csak söpri, söpri tovább a könyveket a polcról, ordít.
- Hol van te rohadék, hova dugtad?!
Anyu borderline szindrómás. (Tudom majd meg, mikor felnövök.) Apu már részeg, véres az arca, az üvegajtó alsó része kitört, ropognak a szilánkok. Apu alkoholista. (Ezt gyerekként is tudom.) Bemegyek a szobámba. Nem sírok, á, ezen nem szoktam sírni. Olvasom tovább az új pöttyös könyvem, a Katrin professzort. Csak ne találkozzak pár napig Ica nénivel, nem akarom látni, hogy sajnál.
Később persze sokat sírtam ezen is.
Ilyenkor, Nagypéntek körül mindig eljönnek, hogy ne feledjem: adtak, amennyit tudtak.  Szenvedő emberek voltak, Krisztus akkor is, most is szereti őket. A halálos ágyukon felfénylett minden, láttam.
Pár éve már vissza is tudok inteni. Sőt, átszólok:
- Igen, ti vagytok az én szüleim. Szeretlek titeket! Rock and roll!

A boltban friss sóska van, imádom, hurrá! Holnap kirándulás, színház, imádom, hurrá! Fák, virágok, fény! (i. h.)

https://www.youtube.com/watch?v=6td7ecacZic

cím: Nemes Nagy Ágnes
artwork by Katherine Stone

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr3212406345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skrull 2017.04.08. 02:58:29

mit is mondjak?
akármennyit írtam életemben, nagyon kevésnek tűnik ehhez a pár bekezdéshez képest.
őszintének lenni a legnehezebb. és te (hogy ösztönösen vagy tudatosan, azt meg nem mondom) nagyon jól csinálod.

skrull 2017.04.08. 09:26:53

@Lola Welbach: sejtettem azért, csak jobb az ilyet a szerzőtől hallani.
a szüleid vsz valami olyasmit adtak neked, amiből nem jut mindenkinek... és ha így tudod használni, a szenvedésük sem volt egészen hiábavaló.

Lola Welbach 2017.04.08. 23:14:45

@skrull: Köszönöm (azt hogy "ha így tudod használni"
Igen, magam is erre jutottam. Hogy olyat kaptam amit nem mindenki. rosszat is, de lám, jót is, mert meg tudom írni. Miért kell megírni? Többek közt azért is, mert sok ember - gyerek - kap rosszat, de nem tudja kifejezni, megírni, elmondani. Csak eltemeti, rejti, fáj neki. Viszont: ezt fel lehet oldani. Erre van út, így úgy, amúgy. ( terápia, hit, írás, más művészet, sokféle út) Nem kell egy életen át hurcolni. Fel lehet dolgozni. Ez a legfontosabb. (meg persze, első lépésként bele kell merni nézni a múlt és a fájdalom mély kútjába) Na de a lényeg, hogy nem vagy ettől elátkozva, bármennyire is úgy tűnik hosszú éveken, évtizedeken át. Hát így.
:) (és most: tánc!)
Te mit írsz? Hogy "akármennyit is írtam életemben"- mondod fent. És mér? (írsz)
süti beállítások módosítása