Jövő héten Nagypéntek. Na, reggel átmentem a boltba. A fák finom kis levelei közül fény ragyogott, pöttyözte a járdát. Nagy metszőollóval a szomszéd nyírta a bukszust. Beértem a sövény zöld illatába, fejem az út túloldala felé kaptam. Anyu áll ott padlizsánszín ballonkabátjában, szorítja…

Az Üllői úton történt, korán reggel, a villamos hátsó peronján. Ott, ahol jólesik kinézni az ablakon, és lesni, miképp fut ki lábunk alól az utca, s hogyan siklanak elő a kerekek alól a sínek. (…) Az Üllői út vége táján nincs is más, mint az anya, kézen fogva, a kisfiával. Magas termetű, szép szál…

Ja, és voltam a héten haldoklónál is, de ezt sem írom meg. (angyala ölében van. most) Úgysem érdekel titeket. Titeket nem érdekelnek a valódi félelmeitek, nem akartok szembenézni velük, toljátok azokat, elfordítjátok a fejeteket, csak a szexre, a viccesre kattintotok, féltek azoktól a kényelmetlen…

  Levél egy barátnak, benne minden fontos dolog: késés, Törőcsik Mari, Gyalog Galopp, idő. Drága Ancsika, édes Mamintim! Az, hogy tíz év után megint találkoztunk, mélyen megérintett. És nem csak én éreztem, hogy ugyanott folytatjuk a beszélgetést, a nevetést, mint ahol akkor abbahagytuk.…

- Na, kérem szépen... - morogta dr. Fent Zoltán kiváló fül-orr-gégész, miközben a vékony csövet tekergette, aminek a végén apró minikamera, reflektor, operatőr, felvételvezető, csapó, egész parányi stáb volt  – Akarja nézni? Odafordítsam a monitort? - Persze. Ki nem akarja? - kérdezte L. - Nem…

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya az álom.” Fekete István Welbach Lola, született Szkalla Erzsébet, született Blanche DuBois idén eldöntötte, hogy nem szorong többé a kurva…

Blogíró életében, van öt fontos, kortárs férfi: Csányi, Feldmár, Hankiss, Popper, Vekerdy. Habár személyesen nem ismeri őket, mégis segítették L.-t. (Mások is segítették: nem kortárs fontos férfiak, meg kortárs, fontos, s egyben személyesen ismert férfiak is, ne bonyolítsuk tovább, most erről az…

A nézők nagy része babzsákokon fekszik a színpadon, néhányan ülnek csak a nézőtéren. Magyarország legnagyobb orgonája van itt, de lehet, hogy Közép Európa legnagyobbja, nincs erőm megnézni. Az orgonista fent, a harmadik emelet magasságában - Péter szerint, mint egy angyal, túlzás – egy fénylő…

Péntek esténként egy titkos klubba viszi fel a lift. Nyílik a negyediken a liftajtó, akkor vág belé a gondolat, hogy megint itt a gang, el is felejtette. (Ott még nem tart, hogy előre féljen tőle.) Kétszeresére nő a pulzusa, a csuklóján úgy ver az ér, hogy kívülről is látszik, mintha apró kék féreg…

Most, itt, egyazon pillanatban abszolút reális, ugyanakkor teljességgel irreális lehetőség. A háborút, előtte egy nappal senki nem hiszi el. Hiszen még csak a szomszédban van. Úgyse hiszi senki el magának, hogy amit lát, az tényleg van - énekelte W.