art by Eric Petersen A fagyi visszanyalt: egy barátom elolvasta az előző, 40+ csajos posztot, na, írt is rá egy válaszposztot. Kevin Spacey – nevezzük így,  hasonlít rá, ugyanaz a mély, szexi, kicsit mindig gunyoros tekintet – nem bánt velem kesztyűs kézzel. Felcseszte az agyam (nem), ezért…

Ja, és voltam a héten haldoklónál is, de ezt sem írom meg. (angyala ölében van. most) Úgysem érdekel titeket. Titeket nem érdekelnek a valódi félelmeitek, nem akartok szembenézni velük, toljátok azokat, elfordítjátok a fejeteket, csak a szexre, a viccesre kattintotok, féltek azoktól a kényelmetlen…

  Levél egy barátnak, benne minden fontos dolog: késés, Törőcsik Mari, Gyalog Galopp, idő. Drága Ancsika, édes Mamintim! Az, hogy tíz év után megint találkoztunk, mélyen megérintett. És nem csak én éreztem, hogy ugyanott folytatjuk a beszélgetést, a nevetést, mint ahol akkor abbahagytuk.…

Van, akinek utolsó nap volt ez az iskolában – Maci fiamnak – van, akinek első, nekem, az új munkahelyen. Bele fogok jönni, nagyon kedvesek az új munkatársak. Csak most még kicsit nehéz, amíg belejövök. (de bele szoktam jönni) Az előző blogbejegyzés óta még több szeretet kapok, nem várt helyekről…

Megvolt már, hogy mit írok erre a hétvégére, milyen fasza kis szofisztikált szorongást, de az élet betolta az igazit, úgyhogy a blog most egy ideig realtime szorongásnapló lesz, eddig ugyanis a jelenidejű félelmeket egy külön kis füzetben vezettem (napi események, kézzel írva, intelmek magamnak), de…

Azért is jó az Akácfa utcában dolgozni, mert itt minden nap, perc, arc újraírja az előzőt. A világ plusz Budapest összes népe, vallása, színe itt jön-megy, kavar, slattyog, trasnyog, kiabál, álldogál, diskurál. Budai dzsipes macák vagy angyalföldi prolik rezervátumában ilyet nem látsz. Itt mindenki…

A párizsi események megint megmutatták: nincs mitől félni. Hiszen bármikor meghalhatunk. (Ezt eddig is tudtuk, csak nem ennyire.) Ezért L. újrakezdi a blogot, már nem fél az írástól – pontosabban attól nem, hogy szarul ír –, nem fél semmi pimf dologtól, mert megint megtapasztalta – sok egyéb…

Lola W. Erdélybe volt hivatalos, román esküvőre. 2012 rosszkedvű nyarán, egy budai lakás forró parkettáján feküdt, amit tudott megcsinált, írt, sírt. Elfáradt a gyászban, kimozdította a meghívó. Össze kell pakolni, ruhát, hajat mosni, mást csinálni, beülni kocsiba a magyar násznép mellé, utazni, ez…