Jövő héten Nagypéntek. Na, reggel átmentem a boltba. A fák finom kis levelei közül fény ragyogott, pöttyözte a járdát. Nagy metszőollóval a szomszéd nyírta a bukszust. Beértem a sövény zöld illatába, fejem az út túloldala felé kaptam. Anyu áll ott padlizsánszín ballonkabátjában, szorítja…

Sír, mert rájött, hogy ennek vége, de a barátai tartjákNem Pesten történt, amit hallotok, ott ily regényes dolgok nem történnek. * (Szentendrén viszont igen.) A tavasz zsendülése eszembe juttatta azt az estét, mikor Galambék konyhájában zokogtam egy régi március 20-án. (Aznap van Galamb…

  Óda, himnusz, vallomás az érett férfihoz. Fényes reggel figyeljük meg azt a pompás példányt, aki most halad át a Moszkva téren. Ne mozdulj, ne beszélj, csak nézd. A férfinak, ha már olvasószemüvege is van, lelke is van. Abban pedig lassú, erős mozgások vannak. Alul, mélyen áramlanak benne a…

  Blogger tüzet visz, odavan, lélegzik, hisz a csalafinta Istenben. Szivárvány, cigányozás, zsidózás, Latinovits, és a tutiság a szerelemről. Struktúra! Szerelmes vagyok a munkámba! Ő még nem szerelmes belém, de tetszem neki. Már nem félek, nem megfelelni akarok, már a probléma izgat:…

A blogger születésnapja,  Oravecz Naoura  beleszeret Kafkába. Oroszlánok járnak az éjszakában. Csaj meg van jelölve, gyógyszere  elgurult, odavan. Hát nem csoda. Ma van a születésnapom. Csodálatos lény vagyok. Egy évvel ezelőtt, augusztusi aranyfényben ültem a kertben, rögtön a kávé után nyílt az…

Egyedül vagyok most itthon, illetve előfordulnak még ketten: Gigi és Harcos, a két macska. Pénteken egy hétre elbúcsúztam szeretett munkámtól és munkatársaimtól – jó érzésekkel, néha már sikerélményekkel telve -, hazajöttem, lassan sötétedett, hosszabbítóval kivittem a kerti asztalra egy lámpát,…

Semmi különös nem történt vasárnap óta. (de) Munka, HÉV, gyerek, itthon, dobozlabirintus, semmit nem találok, káromkodok, állok a dobozok előtt, bután nézek, fogalmam nincs hol van, amit keresek. Ma kocsival mentem Pestre, olyan fáradt voltam, hogy nem mertem sávot váltani a 11-esen, mert azt…

Nem tudom, milyen ez a nyár – fogd már fel: ilyen – de mióta sűrűsödnek a dolgok (HajráMagyarok!), minden nap annyi szeretetet kapok, hogy alig bírom el. Eddig is ennyit kaptam. Csak nem vettem észre. De az is lehet, hogy túllőttem magam Eckhart Tolle-val és Feldmárral, és totál beezóztam. (nem)…

Van, akinek utolsó nap volt ez az iskolában – Maci fiamnak – van, akinek első, nekem, az új munkahelyen. Bele fogok jönni, nagyon kedvesek az új munkatársak. Csak most még kicsit nehéz, amíg belejövök. (de bele szoktam jönni) Az előző blogbejegyzés óta még több szeretet kapok, nem várt helyekről…

Megvolt már, hogy mit írok erre a hétvégére, milyen fasza kis szofisztikált szorongást, de az élet betolta az igazit, úgyhogy a blog most egy ideig realtime szorongásnapló lesz, eddig ugyanis a jelenidejű félelmeket egy külön kis füzetben vezettem (napi események, kézzel írva, intelmek magamnak), de…