Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni


Kevin nem érti

Férfiválasz a "mit tegyen a 40+-os elvált/szingli nő?" posztra. Egy pasi visszanyalt, mire három csaj ugrott rá. Még bébi, még.

2017. március 31. - Lola Welbach

art by Eric Petersen A fagyi visszanyalt: egy barátom elolvasta az előző, 40+ csajos posztot, na, írt is rá egy válaszposztot. Kevin Spacey – nevezzük így,  hasonlít rá, ugyanaz a mély, szexi, kicsit mindig gunyoros tekintet – nem bánt velem kesztyűs kézzel. Felcseszte az agyam (nem), ezért…

Tovább

Inkább Asgard

Ja, és voltam a héten haldoklónál is, de ezt sem írom meg. (angyala ölében van. most) Úgysem érdekel titeket. Titeket nem érdekelnek a valódi félelmeitek, nem akartok szembenézni velük, toljátok azokat, elfordítjátok a fejeteket, csak a szexre, a viccesre kattintotok, féltek azoktól a kényelmetlen…

Tovább

Idő van! Csak azt ne hidd, hogy félek – Szeptember 21. Szerda

  Levél egy barátnak, benne minden fontos dolog: késés, Törőcsik Mari, Gyalog Galopp, idő. Drága Ancsika, édes Mamintim! Az, hogy tíz év után megint találkoztunk, mélyen megérintett. És nem csak én éreztem, hogy ugyanott folytatjuk a beszélgetést, a nevetést, mint ahol akkor abbahagytuk.…

Tovább

Mert megérdemlem – június 15. Szerda

Van, akinek utolsó nap volt ez az iskolában – Maci fiamnak – van, akinek első, nekem, az új munkahelyen. Bele fogok jönni, nagyon kedvesek az új munkatársak. Csak most még kicsit nehéz, amíg belejövök. (de bele szoktam jönni) Az előző blogbejegyzés óta még több szeretet kapok, nem várt helyekről…

Tovább

Ön itt áll – 2016. június 10.

Megvolt már, hogy mit írok erre a hétvégére, milyen fasza kis szofisztikált szorongást, de az élet betolta az igazit, úgyhogy a blog most egy ideig realtime szorongásnapló lesz, eddig ugyanis a jelenidejű félelmeket egy külön kis füzetben vezettem (napi események, kézzel írva, intelmek magamnak), de…

Tovább

Idegenek

Azért is jó az Akácfa utcában dolgozni, mert itt minden nap, perc, arc újraírja az előzőt. A világ plusz Budapest összes népe, vallása, színe itt jön-megy, kavar, slattyog, trasnyog, kiabál, álldogál, diskurál. Budai dzsipes macák vagy angyalföldi prolik rezervátumában ilyet nem látsz. Itt mindenki…

Tovább

Nincs mitől félni

A párizsi események megint megmutatták: nincs mitől félni. Hiszen bármikor meghalhatunk. (Ezt eddig is tudtuk, csak nem ennyire.) Ezért L. újrakezdi a blogot, már nem fél az írástól – pontosabban attól nem, hogy szarul ír –, nem fél semmi pimf dologtól, mert megint megtapasztalta – sok egyéb…

Tovább

Ceausescu

Lola W. Erdélybe volt hivatalos, román esküvőre. 2012 rosszkedvű nyarán, egy budai lakás forró parkettáján feküdt, amit tudott megcsinált, írt, sírt. Elfáradt a gyászban, kimozdította a meghívó. Össze kell pakolni, ruhát, hajat mosni, mást csinálni, beülni kocsiba a magyar násznép mellé, utazni, ez…

Tovább