Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

Hiába élni a szakadék szélén, kezdjük a végén

2016. december 17. - Lola Welbach

 

ferfitemel

Beszámoló Editnek férfiakról, télről.

Circikém,
odavagyok, romjaimban heverek. (nem)
Mostanában valahogy csak karácsonyi hangulatban andalgó, velünkkorú párok jönnek szembe -
akik tudják a jó párkapcsolat titkát,
akik nem dugnak félre, hé, gondolatban sem!,
akik drágámoznak és édesemeznek, fogdossák egymást társaságban is, meg kábé mindig,
akik tizenéves házasság és két gyerek után is minden héten (kétszer?) hatalmasakat huncutkodnak,
akik szelíden, őszintén, pohárdobálás nélkül meg tudják beszélni problémáikat, de úgy ám, hogy azt követően sem zörögnek csontvázak Bergsfjord gardróbszekrényükben (estjük zárása nyilván gigaszex),
akik tudják jól szeretni egymást élethosszan -,
szóval az elmúlt néhány hét során bizonyos tapasztalatok alapján szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg alkalmatlan vagyok a magamkorú rendes életre, a normális viszonyra. (azmilyen?) (demivanhamégis?)
 Nem gond Circikém, magamnak csináltam.

De hiányzik a férfierő. A férfilét. A férfi. Férfi.
Nem, most nem a szexről van szó, hanem arról, hogy elvesztettem a postaládám kulcsát.
És, franc aki megette, sehogy nem tudom kipiszkálni belőle a számláim, nota bene a felszólító számláim. Szomszéd kulcsa nem nyitja. (A régi címre persze küldtek, Phelps felhívott, hogy a Katasztrófavédelemtől kaptam ajánlott levelet, wtf kérdeztem riadtan, azt felelte „látod, végre foglalkoznak az ügyeddel”)

Venni kéne egy másik, megfelelő postaládát, felfúrni, az egész projectet menedzselni, megoldani. Valamint el kéne érni, hogy végre elektronikusan küldje az ELMŰ és a Vízművek a számlákat. (Igen, tudom, regisztrációs ügyben is a gyengeelméjűség tüneteit mutatom, minden kódot és rejtélyes jelszót követelő honlaptól sokkot kapok. Képtelen vagyok követni, milyen számsorokat kérnek rajtam számon ezek a szigorú cégek.)
Ennek az lesz a következménye, hogy mindjárt kikapcsolják a villanyt meg a vizet. (amiket befizetnék, ha hozzájutnék a számlákhoz)

Vannak dolgok, amit csak a férfiak tudnak megoldani. Én csípőből megfőzök egy tízszemélyes, tízfogásos indiai vacsorát. Csípőből lövök. Kosztolányiról három órán át tudok beszélgetni, szóismétlés nélkül. Tudom mikor, hova kell tenni a hangulat végett gyertyát, mécsest. Kiválóan játszom ukulelén. Szórakoztató vagyok ágyban is. De egy elveszett postaládakulcs kifog rajtam. Vergődök a tárgyi élet talaján.
Nem tudok összerakni egy papírdobozt, hiába van rárajzolva egyértelmű nyilakkal hogyan s mikéntje.
Még mindig nem tudok párhuzamosan parkolni – habár kaptam barátoktól útmutatást mikor erről írtam, de én csak attól fogom tudni, ha valaki mellettem ül, és szól, hogy "most", aztán mondja, hogy mit rontottam el negyedszerre is, és akkor ötödjére meglesz –, félek lemenni a pincébe a fáért, mert úgy érzem magam, mint Clarice Starling a különösen veszélyes sorozatgyilkosok között. Pedig ebben a pincében csak pókok vannak. Asszem. Nem tudom felfúrni a függönykarnist, és nincs kinek esedeznem, hogy ezt megtegye. Minden fúrós férfibarátom elfoglalt, nem ér rá (né und kétgyerek, karácsonyi andalgás stb.). A többinek meg nincs Black and Decker-e.

A férfiak befúrnak tiplit, feltesznek polcot, könnyedén bikáznak autót és nyitnak ki konzervet, tudnak regisztrálni pokoli honlapokra, tudnak gyújtóst szekercézni, felhozzák a fát horrorpincékből, beszorítják a fenyőfát a talpba, meg tudják oldani a Küklopsz problémát, és mindezek után Ithakában fel tudják ajzani az íjat.
Ezt szeretem bennük, hogy konkrétak, tömörek, nagyok. Nehezek. Leleményesek.
T
énfergek a felfúrandó képek, a bepurhabozandó rések közt. Nem rossz ez Circi, csak némileg hiányos. (gyerekeimről nem írhatok, megtiltották a kis mocskok. jól vannak)

Én is láttam a videót a héten, mikor a berlini metró lépcső tetejéről hátbarúgással küld le egy nőt a lépcső aljába egy férfi. (az nem férfi) Egyszer meg a Lehel piacnál láttam, mikor egy ötvenes pasit, aki bevásárlás után kezében nagy tálca tojással ment a feleségével, egy szembejövő srác véletlen vagy szándékosan meglökött. Repült a földre harminc tojás. A pasi beszólt, a srác rögtön ütött, majd mikor a pasi földre került ott rúgta tovább a fejét. Álltak körben a többi férfiak, nézték. Senki nem lépett közbe. A szörnyeteg kifulladt, abbahagyta, elsétált. A fekvő ember fejéből szivárgó vér összekeveredett a tojások sárga levével.
Erejükről nem tudják, milyen hatalmas.

Aztán egy nyári hétvégén láttam, mikor négy tüneményes Mekk Mester megvalósított egy bódét lécekből az egyikük telkén. Méregettek, morfondíroztak, vitatkoztak, okoskodtak, ástak, szögeltek, néha elcseszték, szivatták egymást, nevettek. Annyira viccesen és édesen csinálták, hogy odaültem a munkaterület elé egy hosszúlépéssel és csak élveztem az eseményeket. Nem tudják, milyen helyesek.

Dübörög bennük a tesztoszteron, ennek a csodájával sem lehet betelni. Engem fizikailag még nem bántott egy sem. Ja, még azt is szeretem bennük, hogy okosak, érzékenyek -habár sok érzelmi autista-, meg hogy a nőktől teljesen eltérő módon kommunikálnak, és hogy nekik semmi doboz is van a fejükben, ami sok mindenre magyarázatot ad, meg hogy speciális, koncentrált arccal fúrnak, és utána, mikor elkészült végre a nagy mű, felpattintanak egy sört és elégedett, na-ezt-megcsináltam pofával nézegetik a szöget, amit betipliztek.
Azt az arcot szeretem legjobban.

Azt mondtad Circikém, csak az első tél lesz nehéz. Benne vagyunk, és mégsem rosszkedvünk tele. Jóvanna, tényleg nem jár minden, csak hatalmas egóm baszakodik, ismersz. De: a témát folytatjuk! A férfiak farkának csodálatos mivoltáról karácsony és szilveszter között írok.
Ölel
Lola
Ui: levelet a hét elején írtam, ma egy másik szomszéd kinyitotta a postaládát, rengeteg számla megvan! Regisztrálást megint megúsztam.

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr6612281855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.