Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán. Coco Chanel

 A szerdai bulin végre megint összekerültünk Edittel, viháncoltunk, ilyenkor olyan mintha pasikkal flörtölnénk, pedig nem velük, hanem az élettel flörtölünk, figyelmen kívül hagyjuk, hogy íróbulin ilyet nem illik, meg azt is, hogy kik vagyunk mi, senkik. Játsszuk a gruppit. Ennyi idősen!

Asztalunkhoz gyűltek, tenyerünkből ettek az Írók, szokás szerint. Mert nevettünk, mert különös báj áradt belőlünk. (mondta egy Író, és azok tudják az igazságot) Nem akartunk senkitől semmit, de figyeltünk ám. Cigit lejmoltunk Bereményitől, kérdeztük más nagy emberektől, hogy hát te ki vagy, mert tényleg nem tudtuk, impertinens módon szelfiztünk. (megmégami) János és tanítványai.

Bulifotókkal narcisztikusan telehemzsegtem a Facebook-ot, kihirdetve, hogy megjelent egyetlen novellám, tehát író vagyok. Edit is az, csak szerinte ő még nincs felfedezve, ehhez képest a WMN oldalra ír, ráadásul pénzért, akiknek én nem kellettem, ingyen sem! A Facebook posztokra - a lájkok mellett - jött is a libsi értelmiségi baráti, ismerősi körömből az obligát fanyalgás, hogy túlzás. Szóltak páran, hogy ezt azért ne, tényleg ne. Te nem vagy író, cicccca. Meg ez mennyire kínos. És még aki nem szólt, wáhhh. (tudod mit? ne olvasd)

Megfigyelés testközelből: írók buliban nagyon isznak. (néhány kivétel, mondjuk Tóth Krisztina, Spiró) Szerintem ilyen estéken azért isznak féktelenül, mert végre szünetel az íráskényszer, és kibukik az igazság, azaz, hogy nem bírják el saját személyiségük súlyát. A túl sokat látás nagy terhe – ahogy tesóm mondja. Krúdy, Hemingway, Csáth, stb. (Kosztolányi nem ivott)

Phelps megállapítása szerint, ha megfelelő buliban tudsz érdekesen inni és cigizni, baj nem lehet, művész vagy.

Nem vagyok író. Ki az? Aki sokat ír, és sokan olvassák? Oravecz Nóra. Aki a kánon része, számon tartja a Szakma, de kutya nem veszi a könyvét? Nemíroknevet. Aki mindennap ír és ismert? Jókai Mór. Aki a saját útját járja, elismert, de még nem sztáríró? Danyi Zoltán. Aki a saját útját járja, elismert, és már sztáríró? Péterfy Gergely. Aki ismert és zseni? Karinthy Frigyes. Akiről a szakma tudta, hogy zseni, de a Vörösmarty téri könyvvásáron öt darab könyvet vett tőle a publikum? József Attila. Aki vérével írta meg regényét, de életében a szakma mégsem ismerte el, úgy, ahogy kellett volna? Borbély Szilárd. Aki mindennap ír, s emellett gondosan felépített médiaszemélyiség? Karafiáth Orsolya. Aki a saját útját járja, mindennap ír, nem zseni, nem sztár, alig olvassák? Én.

Író az, aki ír, és aki annak gondolja magát. Akinek szövege örömet okoz másoknak. És hogy a fanyalgó budapesti überértelmiség szerint csak akkor vagy író, ha annak tekint Z, ha Y méltat az ÉS-ben, ha X csinál veled interjút, arra magasan teszek.

Az íróbulikban éjjel egykor pattannak el a pántok, akkor következik a Többi Író ekézésének kegyetlenül őszinte félórája. Ilyenkor végigsorolják a fos szerzőket, úgymint Stephen King, Bret Easton Ellis, J. K. Rowling, Helen Fielding. De hajnali három körül olyat is hallottam már, hogy Murakami Haruki is kevés. Ulickaja is. Szeretnék én - meg a fikakirályok is - olyan könyvet írni, mint a Ragyogás, az Amerikai pszicho, a Briget Jones. Aztán kivilágos virradatkor jön a záróakkord, a kortárs magyarok zúzása. (rajtamkívülmindenkiModoros)

Hova pozícionálod magad, ez a kérdés. Hát én magam sehova. De ez az egész önértékelés csak játszódás, úgysem vagyok elégedett egyik szövegemmel sem, mindegyiken mindig javítani kell, soha nincs kész egyik sem. Ide a blogba a magam életét írom, ez csak napló, heti kétszer gyorsan-hamar megírva. A könyvembe másokét és magamét írom, jövőre megjelenik, az lesz majd a kurva nagy irodalom, hej.

Kukorelly, az írókurzusok Piton professzora szerint, az írás élvezetforrás, boldogságfokozó, terápia, írj. Ehhez tartom magam. Most, most, most élvezek baby.
De mi van még.

Borsóval elmentünk az üres lakásomba, lakók kiköltöztek. Jövő héten odacuccolok két sporttáskával, egy matraccal, fürdő, konyha működik. Aztán majd mindennel, mikor az Asztalos Robi beszerelte a berendezést. De most még szék, asztal nincs, mondjuk nem zavar. De hogy fogom fenntartani egyedül az életem? Milyen lesz, ha nem látom a gyerekeim minden nap?

Kinéztem magamnak egy szenzi újgenerációs vibrátort, mert olvastam mérvadó blogban, hogy negyven felett minden nőnek ajánlott. Nekem még nincs, majd most. Elleszünk kettecskén. Jellemző, mire akarok költeni. (megírom ám)

Mutattam Borsónak az íjállást, hülyéskedtünk, fotózott, kimentünk a Dunapartra. Negyedórára szétváltunk, kicsit ültem azon a padon, bámultam a Dunát. Jövő héttől akkor ez lesz. Most megnézek a gyerekeimmel három Jóbarátokat. Aztán kiteregetek. Aztán írok. Szabadság, te szülj nekem rendet.