Reggel fél hétkor ma is a kertben mászkáltam mezítláb a vizes fűben, kezemben tea, néztem a rózsaszín felhőket. Polcz Alaine-től tanultam ezt a napindítást. Lakótelepen nehéz lenne, de a költözésem után is vége ennek, ott nincs kert.
- Nézed az orvost, hogy visszajön-e? Mikor költözöl? – köszönt rám egy barát a kerítésen túlról.
- Szia, nem az orvost, a felhőket nézem. A jövő héten.
A blog miatt sokan képben vannak az életemről. Jóga után, kapok egy üzenetet ezer éve látott kedves ismerőstől: ma is jógázol? Itt vagyunk a kocsmában, gyere ki utána hozzánk.
Sokan mondták, hogy kár hogy nem ment hozzátok a buddhista tanító! Az tényleg egzotikus lett volna, röhögök a saját sznobizmusomon, ami baszakodik velem, hogy pedig mekkora sztori lett volna, a francba.
Ha nem alszom, ha így folytatom, a fizikai testem fel fogja mondani a szolgálatot, már pirosban van a mutató. Munka, utazás a munkába, este jóga vagy bevásárlás, gyerek, tereget, pedig Phelps rengeteget csinál. Majd ezek után kezdek írni. És még barátok, találkozók, levelek. Hétvégente meg csak oda keveredek a bulikba, így úgy. (Röhrig Gézát is meg kell írjam) És másik edzésre is akarok járni. Múltkor, jóga után, este tízkor, elaludtam a HÉV-en.
Az író is olyan életet kell, hogy éljen, mint az olimpikon: felkészülési szakasz, edzés, hosszan, minden egyes kurva nap. Miért nem húsz éve jöttem rá, hogy író vagyok, nem pedig ilyen tengő-lengő, hebehurgya idióta?! Ez van. Húsz éve még nem voltam képes írni. (mermost)
Edit barátnőm nem volt rest felhívni a figyelmem arra, hogy a Reziliens Rebekás írásom magas színvonalát azért azóta nem bírtam még megközelíteni sem. MINTHA EZT NEM TUDNÁM.
A jó íráshoz rendes, kialudt agy kell, de még akkor sem biztos semmi az írás minőségét illetően. Meg kell változtatnom a szokásaimat, fegyelmezett élet kell. Gondolatok sem mászkálnak szanaszét!
Sors Tamás. Legjobb név, amit valaha ismertem. Pedig a valódi, különleges nevek gyűjtője vagyok, többszáz darabom van. Mondjuk Ő példaképem is.
És lejárt a jogsim, és el kell mennem az ELMÜ-höz, az Önkormányzatra, átjelentkezés, költözés, kurva sok cucc, ááááááá.
- Maci, most mit csinálsz? - kérdeztem a fiamtól este, a dobleckéjét gyakorolta.
- Kiteszem a hangsúlyt.
- Az mit jelent?
- Hát hogy játszom a kottát, és a jobbkezet a nagydobon ütöm. Az adja a lényegét, Anya. Ott a hangsúly.
- Ott?
- Ott, de úgy hogy ne essek ki a ritmusból.
De holnap meg buliba megyek! (Szerdán?!?!?! WTF?!&@[) Megjelent egy írásom egy irodalmi kiadványban, Bereményi, Háy, Erdős mellett, annak lesz a partija. Na, majd megírom. Valamikor. Hangsúly balkézzel, csak ki ne essek a ritmusból.
