A kevés hasznos képességből, amit kifejlesztettem magamban, a kedvencem, a reggeli kávémegtaláló skill-em. Hibátlan ösztönömtől vezetve korai sétám során most is megtaláltam azt a parti büfét, ami nyolckor nyit, szereztem egy dupla eszpresszós, forró lattét, leültem egy parti padra, szemben, az északi parton fehér pöttyök, alig mozognak, szélcsend van, balra Tihany. Ez a legjobb, Balatont, vitorlásokat, Tihanyt nézni. Derűs reggelen. Forró, nagy kávéval. Folyik a könnyem, mikor a számhoz ér lenyalom, szívemben bomba van.

 Íróhétvégén vagyok Siófokon, afterparti, alig vártuk a találkozást, egy vérből valók vagyunk, ahelyett hogy írnánk, inkább bulizunk.

Ja, születésnap úgy alakult, hogy fantasztikus este lett.

Takarékoskodni megtanulni, sokkal nehezebb, mint gondoltam.

 Voltam a Picasson! (luxus) De baszod, még a shopban is vásároltam! (mér, mér?!)  D. – nevezzük így, vagy nem is, inkább nevezzük Daninak, de még se, mert azt nem szereti, egyelőre  mégis akkor D.- pontosan 44 másodperccel utánam vett jegyet, s mivel tökéletesen egy ritmusba mozgunk, egyszerre fordultunk tovább minden kép elől, én mindig úgy léptem be a következő terembe, hogy ő pont befordult oda, ahonnan én kiléptem, pontosan ugyanannyit álltunk ugyanazon képek előtt, ezért nem találkoztunk össze. Nem csökkent a köztünk lévő távolság. De nem is nőtt. Mint később megfejtettük.

Munkát, kollégáimat nagyon szeretem. Erről még lesz szó. Persze még mindig béndzsó vagyok.

 Most elmegyünk hajókirándulásra, irány Füred, várnak pajtásaim! Majd folytatom.

 Visszatértünk a hajóról. Kissé bebaszcsizva írok a parton, mert csak itt van wifi. A többiek most arrább mentek, meg kiröhögnek, hogy ja, tudjuk, írod a blogot, engem írj meg, engem ne írj meg, Lola. Jóvan, ezt még megírom és jövök.
- Te tudod, egészen pontosan, de teljesen pontosan, hogy mit jelen az, hogy regatta? – kérdeztem L-t, még a hajón.
- Ezt – válaszolta, és körbemutatott. A hajókorlátnál rozéztunk, selyem Balaton, kékek és zöldek olyan kombinációja, amitől belül minden felpuhul, elgyengül, és azt hiszed, hogy ha ennyire jó itt, akkor a túlpart, a layeres hegyekkel, a szembe lévő várossal, még jobb lesz. Hatalmas hajóval mentünk, a vitorlások egész közel voltak, regatta, ez a regatta. (k. jó szó)

Füreden borfesztiválba cseppentünk, csepp, csepp, cseppppeg a könny, permanens italozás, délutáni fény a Tagorén, mindenki mámoros állapotban. Promenád. Őszinte, megnyílós beszélgetés K.-val, Édesem nevű bort iszunk.  Közben elnézek a tó felé, sétálnak előtte az emberek, ezért eltűnik és feltűnik, de mindig felbukkan, ott áll, néz. Sokan vagyunk, nevetünk, jó. Ne sírj. Szívügyi játszma, mondja Háy János valamire, elkapom a mondatot. Mindenki édesen bebaszik, ölelgetjük egymást. Hajón, vissza. Naplemente szemben, Tihany balra. (háttal a menetiránynak) Háttal a menetiránynak. Aranyos vagy, faszán megcsináltad.
Úgy kéne levetkőzni, ahogy Te nem mersz.