Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

Tűz, jöjj velem – Augusztus 20. Szombat

2016. augusztus 20. - Lola Welbach

kéz3

A blogger születésnapja,  Oravecz Naoura  beleszeret Kafkába. Oroszlánok járnak az éjszakában. Csaj meg van jelölve, gyógyszere  elgurult, odavan. Hát nem csoda.

Ma van a születésnapom. Csodálatos lény vagyok.

Egy évvel ezelőtt, augusztusi aranyfényben ültem a kertben, rögtön a kávé után nyílt az első pezsgő, valamit írtam, nem is tudom mit - ja, de tudom, e-mailt Phelps-nek, aki a tengernél nyaralt a gyerekeinkkel -, és még csak éreztem, de nem tudtam, hogy életem legmélyebb depressziója is ott ül mellettem. Szelíden, de szorosan karolt át engem az én barátom, forrón suttogta fülembe, hogy Katuska, te kevés vagy, szar vagy. Mindent elcsesztél Katus. Vond le a tanulságot.
Még jó, hogy a Macek is itt volt akkor.
Mint minden augusztus huszadikai gyerekkel, velem is elhitették, hogy miattam van a tűzijáték. Állami ünnep vagyok.

Kérdezték, mondták, írták nekem, hogy kár, hogy ilyen kevés lájkja van a posztoknak, blognak a Facebook-on, többet érdemelne. Többet! De milyen csúcs, hogy ezt olvasod, ez nekem tűzijáték, repülők a hidak alatt! Boldog születésnapom van! Minden követést, lájkot látok, minden egyes kedvelésért köszönet, mindet számon tartom. De közben az is van, hogy mindegy mennyien olvassák, írni csak így lehet, nem mérlegelni, nem hazudni. Ezt ennyien olvassák, ez van. Bármit megírhatok, amit csak akarok! Csoda! Most napló a blog, nem, mint eddig, szofisztikált félelmek felsorolása, de van is mitől félnem, hagyom a lótücsök parát. És, érdekes, attól, hogy megírom, már nem is félek tőle.

Azt nem most mesélem el, hogyan tempóztam fel utolsó levegőmmel annak a medencének a mélyéről, aminek az alját tavaly ősszel megfogtam, de meglesz ez is, mert ez a legfontosabb, amit meg kell írnom. Hogy - nézzé oda, megint vizes hasonlat -, tavaly áthúztak a hajó alatt, de túléltem, sőt, új szülinapom lett. (nemszekta, nemszerelem, nemlottóötös) Ott lent meg is jelöltek, rányomták karomra a pecsétet, megfizettem a belépőt. Bármikor visszamehetek.

Tavaly ilyenkor, ha az történik velem, mint ami ma történt - hogy hivatalos vagyok egy zamárdi szuperbuliban, de felhívnak, hogy a gyerekem, akit leadtam a nagynénjéhez, lázas, ezáltal hazajövök, nincs Zamárdi,  bulim off -, szóval tavaly ilyenkor dührohamot kaptam volna, és nagy haraggal, bánattal, de persze visszafordultam volna az M7-esről. Ma ez megtörtént, tudomásul vettem, hogy nincs balatoni szülinap, másik szülinap van. Lázas fiammal kettesben itthon. Oké, ez van. A Lidliben vettem egy pezsgőt.

Tavaly ilyenkor azt hittem, engem nem lehet szeretni, mert kevés vagyok, sok vagyok, szar vagyok. De, lehet.

Minap beszélgettük V-vel a halálról, utána megint gondoltam, hogy így kell élni, tüzesen. De nem úgy, mint eddig hittem, mindennapi bungee jumping-gal, hanem sima élettel, HÉV-en utazással, rendességgel, jogkövető életmóddal, amit átvilágít az életszerelem belső tüze, jelennel. Jelenben. Jelennek. (valami ragot rakj hozzá, jóvan)

„Az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül.” Nem, ez nem Oravecz N, hanem F. Kafka. 1921-ben írta ezt a naplójába, akkor már négy éve tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Három évre rá meg is halt tuberkulózisban. Alig múlt negyven.

Oroszlán jegyében születtem, az is vagyok, megharapom a nyakad, felfallak, wááorrg.

Oroszlán vagyok, átkeltem a Sötétség Völgyén. Vivát! (morgás a szavannán, gnúcsorda dermedten áll) Oroszlán vagyok, tudom mi a Tűz, az én Tüzem a tiéd is! (napfelkelte, gnúcsorda, elefántok, zsiráfok térden, mint az Oroszlánkirályban, mikor összegyűlnek a sziklánál) Oroszlán vagyok, szívemben Tűzzel utazom a HÉV-en, tudom ki vagyok, és azt is tudom Te ki vagy! Csodálatos lény vagy, Oroszlán vagy! Vivát! (gnúcsorda, satöbbi döbbenten néz, ezmiafaszrólbeszél)

Wáhhh, kérték egy novellámat egy folyóiratba, írnom kellett magamról néhány sort. Sokat gyötrődtem, hogy mit írjak, adatokat, valami kifejezőt, igazat néhány mondatban, bármit, amiben megfogalmazódom, CV-t. Adatokat nem írok, minek, unalmas. Arról, hogy miért írok, meg nemigen tudok írni. Néztem magam, aztán erre jutottam: Budapesten születtem. Csodálatos lény vagyok.
Persze sok szar is van, de itt a pont.

szelfién

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr9512281811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F. 2016.08.20. 03:45:34

Sok Boldog Születésnapot kívánok! A fiadnak pedig mihamarabbi gyógyulást!

adele1014 2016.08.20. 04:44:27

De jól jött ez a poszt! Igen, légyszi írd meg, mi volt a medence alja után! Ja, és nagyon csinos vagy a fotón! Az írásaid pedig imádom, feljöttél (nálam) a top 5-be!