Még nem költözöm, vagyis költözöm, de nem oda, mert jött a barátnő, meg érkezik a buddhista Tanító, akire főzök majd. És sok halál, de jóságok is. Beállt a káosz meg a flow.
Sorban, hogy érthető legyen. (magam is most fogom fel)
Az írótábor előtt – ami hiperbuli volt, és csodálatos barátságfokozó Edittel, meg a többi írótárssal, és szenzi őrület, folyamatos mámor az irodalomtól és a szekszárdi boroktól,
és ezek mellett meghatározó élmény is, mert ha a Péterfy, a Tóth Krisztina meg a Cserna Szabó azt mondja, hogy jól írok, akkor már tényleg meg kell írnom azt a könyvet, amitől eddig rettegtem, és le kell tenni a félelmeket, csak az a baj, hogy az írás nem kávéház, mondta Ottlik és Esterházy is, és itt van a probléma, mert én Tücsök vagyok, de a Tücskök nem írnak prózát, ahhoz Hangyának kell lenni, na mindegy, azzá kell válnom – szóval,
az írótábor előtt két nappal felhívott a Bori barátnőm, hogy kölcsönadnám-e a töküres új lakást, az ő barátnőjééknek, akik Szentendrén laknának két hónapig.
Mert a barátnőéknek van minden cuccuk erre a két hónapra, tehát nem gond, hogy üres. Kölcsön, válaszoltam egy kozmikus hang sugallattára.
Kérdeztem Phelps-et, hogy ez probléma-e neki - aki, eddig nem is meséltem, dzongcsen buddhista, ki más bírna ki engem -, hogy, akkor hooopp, én maradnék a bedobozolt cuccaimmal még két hónapig, mert ő úgyis elmegy augusztus-szeptemberben kétszer tíznapos meditációra az erdőbe a többi dzongcsenessel, és én úgyis itt lennék a közös házban a gyerekeink miatt,
és erre ő mondta –a szokásos derűs, imádnivaló fejvakargatós tétovázásával, ebbe szerettem bele anno, de ez most nem tartozik a tárgyhoz -, hogy nem probléma, de az van, hogy azt hitte, hogy én elköltözöm július végén – én is ezt hittem –, és ő odaígérte a szobámat a buddhista mesterének,
aki Nepálból jön – ismerem, hatalmas arc, nagy Tanító -, hogy lakjon Szentendrén,
amíg az elvonulásokon kívül itt van Magyarországon.
Erre mondtam, hogy nem gond, mert a Bori, mikor kitalálta, hogy a barátnőjééknek adjam kölcsön az új lakást, azt is kitalálta hozzá, hogy addig lakjak náluk – nagy házuk van -, szóval, amíg jön a Tanító, addig pár lommal átcuccolok a Boriékhoz, de amikor Tanító és Phelps – und a többi buddhista – elvonul az erdőbe meditálni, akkor viszont visszajövök a gyerekeimhez. Valamint a gyerekeim imádják a Boriékat, és a Boriék gyerekeit, és vica verza, szóval oda is jöhetnek lakni, játszani, hely van, szívcsakra, Galambos Péter (Bori férje, barátom).
Tehát (szedem össze magamnak is):
- szeptember közepéig kölcsönadtam az új lakást
- néhány nyári cuccot leszámítva mindenem dobozokban, de kit érdekel, mi kell nyáron, pár ruha, oszt jól van
- szeptember közepéig hol itt lakom, ahol eddig, hol a Boriéknál, mert jön a szobámba a Tanító
- ja, igen, Phelps megkért, hogy a Boriéktól járjak vissza főzni a Tanítóra, meg ha úgy alakul, a többi vendég buddhistára is, örültem a kérésnek, mert szeretem ezt a vircsaftot
Borsó lányom annyit jegyzett meg a dolgok alakulására, hogy vannak gyerekek, akiknek normálisak a szüleik - együtt élnek naaaaagy nyugalomban –, viszont az ő anyja elköltözik a barátnőjéhez, mert a barátnő barátnőjének kölcsönadta a lakását, valamint ideköltözik az apja Mestere az anyja volt szobájába, akire az anyja majd visszajár főzni, s akivel az apja majd elmegy buddhulni kétszer tíz napra. Hippi bohócok, jelentette ki szárazon. Nagyot nevettünk mind. Elengedés. Nyár. Helga barátnőm mondása jutott eszembe: egymás miatt vagyunk itt, nem azért, hogy lássuk a Grand Canyonban a naplementét.
Mi van még fontos?
Munkát imádom, még mindig lassú vagyok benne, de javulok. Szerdán mind együtt ebédeltünk, mert az egyik kolléganő hozott pazar húslevest, és közben Mr. T., a főnök, a telefonjáról a Ha csend beszélni tudna LGT számot adta aláfestésnek, a Somlóról beszélgettünk, ilyen helyen dolgozom, szuperflow.
Írni kell, démonra figyelni kell.
Nizza, München, Esterházy, Somló, mondta is Juci kolléganőm, hogy akkor most el kell kezdeni örülni annak, hogy élünk. (félek, hogy az arcod ismerős lesz majd)
A héten megint egyedül vagyok, de meglátogatott Macek barátom, ismét mondta, hogy Katalin, te mindent orrvérzésig csinálsz, ismer a bitang.
Egyik nap, munkából hazaérve, ültem a kertben, jött egy gyereksün, aki még nem tanult meg menekülni, csak megállt, nem félt. Melléfeküdtem a fűbe, néztük egymást.
Ma befőztem baracklekvárt.
Annyira szerelmes vagyok Versinyinbe, hogy mindjárt nem halok bele.
Nem tudom mi lesz a jövő héten. A sarokpontok megvannak, majd jelentkezem.
