Szombat délután öt körül volt a barátnős-elköltözős összepakolós dzsemboriban,
hogy Diana Krall  karácsonyi albumából a Jingle Bells szólt
– ez akadt kezembe, jó ötletnek tűnt -, már elfogyott egy rozé, ezért felpattintottuk a Bori hozta vörösbort, ültünk a könyvhalmok közepén hatan
– nem igaz, én nem ültem, hanem valamiért egy széken álltam és az Angyal válaszolos kalandomat meséltem- , és mindenki beleolvasott abba, ami előtte volt, és közben spirituális élményekről, majd hirtelen váltással a Bélügyek című könyvről beszélgettünk. (ami az emberi bélrendszer nagyszerűségéről szól)
Persze hogy így alakult: itt volt öt nő és a fiam.

Ági hozott nekem egy könyvet arról, hogy kell egyedül beosztani a pénzt, de mai nap már odavan, mert reggel a piacon, az irdatlan pénzköltés mellett vettem magamnak három szál napraforgót ötszáz forintért, legkedvesebb virágomat kínálta az árus, mondtam neki, hogy ugyan, most magamnak vegyek virágot, ráadásul ilyen drágán,
de aztán arra gondoltam, hogy a napraforgó a kedvencem (tücsök vagyok meg napraforgó) és idejét nem tudom mikor kaptam utoljára virágot, tehát
ma kapok magamtól virágot, megint ez a Mert Megérdemlem csapda, megint.

Szóval a pakolásnál mindenki egyszerre beszélt mindenről (amibe néha belevisított Chet Baker-t utánzó fiam trombitálása nyolcvan centire a fejünktől), betegségről, szerelemről, kizombáról, Waldorf iskoláról, sorsfeladatokról, lecsóról, házasságról, költözésekről, Párizsról. Ilyenek a nők, minden egyszerre van velük.
(Phelps, akivel habár udvariasan kimért a viszonyunk, péntek este mégis összezördültünk egy pimf ügyön, ami engem szét is zúzott, mindig ez van, de majd mindjárt vége lesz ennek is, nem lesz több gyomorgörcs, legalábbis ezen nem, távol maradt a bulitól)
Egyenként elbíráltuk a ruháimat, és tényleg Szex és New York-os volt a hangulat, mert míg kiszelektáltuk a felesleget fecsegtünk szexről, pasikról, pénzről, múltról, jövőről jelenről, folyamatosan, végig, egyetlen levegővételnyi szünet, elgondolkodásnyi csönd nélkül. A nők ilyenek. Zizegnek, mint a magasfeszültségű vezeték, imádom őket.

Másfél óránkénti ritmusban omlottam össze lelkileg, hogy mi lesz velem, és hogy tartom majd fent egyedül a saját egészhavi  és a gyerekeim félhavi életét segítség nélkül,
és ők másfél óránként öntötték belém a lelket vödörrel, hogy a sors majd gondoskodik rólam,
meg velük is volt így, meg előfordul, hogy csak takarítói állás van jogi diplomához (ez esetben nem rólam volt szó), de jól van ez így, minden jól van. (ilyen és ehhez hasonló kafa, konkrét tanácsokat adtak)
Könyveim, ruháim dobozokban.
Egyik koccintásnál mondtam Borinak, hogy igyunk az angyalokra, ő hozzátette, meg a bélrendszerre, és ezen is sokat nevettünk, meg mindenen, Ági, Bori, Enc Penc, Ilona, Maci, meg én.

https://www.youtube.com/watch?v=SABWU6im1do