Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

meguntam félni

Mórika táncol – Június 29. Szerda

2016. június 29. - Lola Welbach

angyal4

A jól ismert mesterember hiszti után – lerobbant a kocsija, kiment a dereka, legjobb embere kórházba került, lokális szupercella rongálta meg műhelyét stb. –, kreatív asztalosom végül kibökte, hogy csak július 8-ára lesz kész új lakásom bútorzata. (vagykésőbb)
Tehát csúszik a költözés. Nem vezettem elő jól ismert hisztimet, mert már nem vagyok hisztis. (Megcsendesedtem. Kevésbé vagyok ártalmas. Cseh T.)
Munka: a legjobb helyre kerültem, persze. (mindenki)
A kezdeti nehézségeken kacagok, azok mennek, megyegetnek – két hete a Hév-en, azzal biztattam magam, hogy az emberekkel jól kijövök, amitől szorongok az csak szoftver, gép, nem félhetek Gépektől, ez hülyeség -, de most új, rémisztő kihívások előtt állok. Hátnyilván.
Nagyszerű főnököm (az, nem olvassa, leírhatom), legyen a neve Mr. T.– magyar, csak ezt a nevet adtam neki –, mondja, hogy mik lesznek majd még a feladataim, hosszú, bizniszinglis íméleket forvaldol nekem.
Figyelek rá, de közben olyan vagyok, mint mikor a Ryan közlegényben Tom Hanks partraszáll,
szétnéz, és amit lát, attól kiesik neki a hang, lelassul az idő, felfogja, mi történik, mi van,
de mégsem fogja fel.
Szóval minden napra megvan a kis D-day. Az új munka ilyen, komfortzóna elhagyás. (bár Normandia esetében nem ez a megfelelő kifejezés) A következő lépést kell megtenni, majd csak meglesz. Valami. De szeretem, érik a flow.

Ma nem tudtam a Krisztina téren elfogyasztani magam főzte zöldséges rizsem, mert becuccolt oda egy hajléktalan, ott teregette ki meggyötört testét. Egyébként nem gond, csak enni…
Átmentem a Vérmezőre, viszont előtte, pillanatnyi elmezavar hatására, a Széchenyi Kávézóban vettem egy szeletet Budapest legfinomabb csokoládétortájából. Hatszáz forint!
(ismerem a helyet, abból az időből, mikor még nem figyeltem az árakat) Nem vagyok normális.
Új szabályaim értelmében ez főben járó bűn. (Torkosság! Habár nem vagyok katolikus. És a többi hatból is lefedek hármat, muhha. négyet)
Na, elhelyezkedtem a Vérmezőn, árnyas padon. Most akkor zen, ebédre figyelek, megajelenre.
Velem szemben, messze, a rét másik oldalán három pad. Egyiken két idős hölgy diskurál.
Másikon szerelmespár nem bír magával. Harmadikon hajléktalanpár üldögél szatyrokkal körbevéve. Ebéd, jelen (-re törekvés). Aztán a férfi hajléktalan elindul felém a réten át, bottal, szakállas, sovány férfi, Csontváry figura.
Hosszan, ráérősen botozik, nézzük egymást. Elém áll, elnézést, hogy megzavarom, tudna pár forinttal segíteni minket. Igen. Nyitom a pénztárcám, nincs benne vas, nincs benne más, csak egy ezres. Pillanatnyi elmezavar hatására odaadom. Döbbenet, köszönöm, szívesen, visszabotoz párjához. Mindig ezt csinálom. (pedigmártilostilos, napi ötszáz a költőpénz, és ma már volt csokitorta) Nem azért csinálom, mert jó ember vagyok, dehogy, neked édeskedves naplóm elmondom miért. (merveledőszintevagyok)
Random szórom a pénzt kéregetőknek, zenészeknek, kocsim tele Fedélnélküllel, önző okból.
Mert az érzés, hogy jó fej vagyok, megfizethetetlen. Gyermeteg lényem hiszi, hogy ezt az angyalok majd a plusz rovatba írják a végén, mikor fizetek a Pultnál.
(nyilván nem. De mi van ha, de?) Meg azt is hiszem, hogy kerítenek a pénztárcámba annyit, ami a dzsentri tempót pótolja. Eddig kerítettek, meg boldoggá is tesz. (felirat az Állatkertben: 12:45-kor egóetetés)
A hétvégére jön három barátnőm, Bori, Enc-Penc, Tesóm, plusz Székely Csoda Ilona segíteni, pakolni dobozokba a lomjaimat. (Most érnek rá, most kell csinálni, július nyolcig dobozból élek tehát. Vidám, csajos, Szex és New Yorkos kavalkád fog történni, asszem.) Egyúttal meglesz a szétköltözős könyvválogatás, jól ismert, súlyos aktusa is, nekem ez szokott lenni a mélypont. (voltmárpár, de ez lesz a leg) (ez a tiéd, nem, ez az enyém, ezt tőlem kaptad, de úgysem olvastad, had vigyem el prfff de most itt lesznek a csajok)

Most visszaolvastam, amit eddig írtam ebbe a posztba. Kukorelly Tanár Úr szokta kiabálni nekem:
Ne mórikáld magad! (személyemre s írásomra is vonatkoztatva) Pontos. Valamiért ilyen modorosan írok, mórikálva, teccelegve. Hogy milyen izgi, őszinte, okos, karcos vagyok, de még jó ember is,
ugye, ugyehogy. (Mórika, Mórika táncol, körben az angyalok ülnek, szeressetek) Máshogy kell írni, jobban,
M. mentesen.
De hogy?
Gyógyír, remény: Radioplush megdicsérte az előző posztot, ezt számon tartom. Úristen de fáradt vagyok, aludni kéne, legalább egyszer.
Újpest Városkapu kijáratánál, fent, a lépcső tetején szokott állni egy jó arc, vegyetek tőle Fedél nélkült, etessétek ti is az egót. (nabassz, nocheinmal M.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr5912281793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajdulaszlo 2016.06.30. 07:49:07

Azon agyaltam, mi lehet az a bizni szinglis.
süti beállítások módosítása