Azta meccset!
Ma mentem a Szatyor Bárba a Mészöly-Polcz Alaine estre, Budapest utcái üresek, mindenki a kivetítők előtt. Terasztól teraszig sétálva láttam a gólokat, megálltam nézni, tovább, következő terasz, ott is álltam, szenzációs volt a város, a gólöröm mindenkié.
A Szatyorban – 2-2-nél értem oda - már elkezdődött az írók estje, bent nagy tömeg ült
-V. bíbor bársony gyöngyöskoszorú aranyba merülés -
addig azt hittem ingyenes a rendezvény, de kedves lány mézesmázosan közölte az ajtóban, hogy dehogyis, itt ezer forint a belépő. Mivel már meghirdettem a hadikommunizmust, nem mentem be
– kultúrára már nincs pénz -,
gondoltam a következő terasznál végignézem a mérkőzést. Na, megyek el a Szatyor utolsó ablaka előtt, bent a színpadon ülnek négyen akik beszélnek Mészölyről és Alaine-ről, köztük, az ablak mellett Kukorelly Mester, nem nála van a szó, unatkozik. Kinéz az ablakon, intek neki – ismerjük egymást -, örül, gátlás nélkül kiszól, hogy gyere be. Nem, nem, vigyorgok, megyek tovább. Közben röhögök, mert tudom, hogy mennyire inkább a meccset nézné Ő is.
Itthon már minden búcsúzás. (gyerekfélidőmacskakertaddikciók) Erről még nem tudok írni, később.
Munka megy, érdekes, szeretem. Nagy örömfaktor, szenziség.
Faragó Zsuzsa barátnőmnek gyenge ötven percben vázoltam helyzetem, figyelmesen végighallgatta történetem összes ágát, bogát - képben van, csak az utóbbi hónapról meséltem neki-, majd azt mondta a Faragó, hogy mélyen meg van döbbenve, semmit nem tud mondani, aztán azt, hogy feküdjek rá a hullámra, hagyjam magam sodorni, amerre visz, mint mikor sok idő után végre megint tengernél van az ember, és végre belemegy, és élvezi. A flow-t. (öt éve nem láttam tengert ááááá)
-okos édes gyönyörű mély vidám szelíd nyíltszívű Ez valami ajándék? csak a ma van, az életbe legyél szerelmes, ne -
Felvettek az írótáborba, ááááá! Július közepén megyek egy hétre Szexszárdra, csodálatos írólények: Cserna Szabó, Péterfy Gergely, Tóth Krisztina tanítanak, és Kukorelly Mester is. A barátnőimet is felvették, izgalmas lesz. Kollégiumban fogunk lakni! (panzióra nincs pénzem) (Edit azt mondta, buli lesz)
Kérdeztem a szervezőt, hogy milyen az a kollégium, mert hallottam valakitől, aki tavaly volt, hogy egy zuhany és WC van emeletenként, és jaj, azok is koedukáltak,
sőt, azt hallottam, hogy tavaly MÉG AJTÓ SEM VOLT RAJTUK,
kérdeztem, hogy van-e már, mert két éve a Kukorelly írótáborban is egy légtérbe kellett aludni - egyébként klassz arcokkal -,
de mivel én hat éve egyedül alszom, nem vagyok az alvótársasághoz hozzászokva,
és egyébként is inszomnia problémáim vannak, ezért abban a 2014-es táborban egy hétig kóvályogtam az iszonytató fáradtságtól,
de ez még semmi – itt próbált közbeszólni, nem sikerült neki -, mert ott is közös volt a WC, ezért egy hétig nem is kakiltam, ami képzelheti milyen volt – elképzelte -,
így hát nem igazán tudtam a szépirodalomra koncentrálni, mert mindig csak álmos voltam, és mindig csak arra figyeltem, hogy ne fingjak. Szóval van-e már ajtó tavaly óta.
Mély csönd volt a válasz, a szervező kitette a homokórát. Majd megnyugtató, terapeuta hangon azt válaszolta, hogy utánanéz a problémának, és gyorsan letette a telefont. Meglátjuk. Kedves Naplóm, ezt is megírom a maga idejében. (ez milyen Kukorelly kontextusos nap is lett wáhh) Imádok élni, imádok élni, imádok nyári estén csillagokra nézni. (ha megvan a Maslow alap, ha napi rutin alvás és a kaki) HajráMagyarok!
