Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

Név a kijelzőn

2015. december 12. - Lola Welbach

nővonaton

Nem tudom ki, hogy van vele, de Lola Welbachnak van olyan ember a telefonjában, akinek, ha megjelenik neve a kijelzőn, a rettegéstől beleáll L. gerincébe egy egyenes, éles kard, közvetlenül a csigolyái mellé, végig.
Hopp, felülről beleszúrja a pillanat, alig kap tőle levegőt.
Felvegye? Ne vegye? Mit akar ez?
Felveszi, próbálja normálisra igazítani megszólalását, de maga is hallja saját magát, azt a vékony, remegős kis rajzfilmhangot, ami köszönésnél jön ki belőle. Közben azt is érzékeli L. - és a hívó fél is -, hogy mennyire nyilvánvaló hangremegése leplezése, normális középhangjának keresése. Lenyűgöző, hogy a szervezet csupán egy névtől menekülő impalára kapcsol, és azonnal, helyből képes cikk-cakkban rohanni a szavannán.

A reakció az amygdalában kezdődik, ami kivált egy neurális választ a hipotalamuszban. A mellékvese adrenalint aktivál és bocsájt ki.
Kortizol termelődik, ami megnöveli a vérnyomást, a vércukrot, elnyomja az immunrendszert, és létrehoz egy energialöketet.
A májsejtekben glükóz termelődik. Aztán, a már keringésben lévő kortizol elkezd kötődni a zsírsavakhoz, hogy hozzáférhető energia legyen, ami válaszra készíti fel az izmokat és az egész testet. Futni kell messzire.
Gyorsuló szív és tüdő funkciók, az emésztés lelassul vagy megáll, az erek beszűkülnek, zsír szabadul fel az izommunkához, a pupilla kitágul, halláscsökkenés, alagútszerű látás, a gerincvelői reflexek gátlások alá kerülnek - feltételezhetően ez a kard -, és remegni kezd az egész rendszer.
Mindez, mert felhív a főnök késő este.
Felhív a könyvelő bármikor.
Felhív a nőgyógyász, rákszűrés után három nappal.
Felhív egy volt pasi bármikor.
Felhív a pörös ügy ügyvédje, bármikor.
Felhív a gyerek osztályfőnöke, délelőtt 11-kor.
Felhív Gréti néni, a nagymama szomszédja, reggel ötkor.
Nincs tanulság, ez ilyen. Az mondjuk jó benne, hogy meg lehet
figyelni – utólag –, milyen alázatosan szerető, hűséges szolga a test.

Örömlista: meglepetések szervezése, barátok szeretete és segítsége, közös éneklés, leadott 1,5 kiló, sz!, remek terapeuta, munkaflow, alkonyi ég vörös repedése felé autózva Purcell-t hallgatni, blogolvasó elismerő szavai, Advent, még mindig működő test.

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr7212281753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meauw73 2015.12.26. 00:02:00

Ismerős az érzés, volt egy személy az életemben akire ha gondolok már rosszul vagyok tőle. Régebben ha tudtam, hogy beszélni kell vele már fizikai rosszullét kerített hatalmába. Ma háromnegyed év után hallottam a telefonban a hangját, de jóval szolidabb a reakció, bár az idegesség most is elkapott. De már megtanultam uralni. Egyébként meg a telefon a nem kívánatos számokat tudja blokkolni is ;) Békés ünnepet és örömtelibb új évet! Barátsággal Meauw

Lola Welbach 2015.12.26. 14:02:03

Köszönöm a történetet! És: fontos visszajelzés, hogy úgy tűnik az írásokból, hogy írójának nem boldog az élete... Pedig az, vagy jórészt az, csak hát ez egy félelemblog, ami ugye a félelmekről szól, hát most mit csináljunk. :) De egyébként is szándékom deríteni a blogot, úgy írni, hogy látni lehessen a pozitív kimenetélt az ügyeknek, témáknak. Örömteli időt kívánok én is neked utazó, itt a Földön! :) Barátsággal welbach lola

bagoly35 2015.12.27. 00:35:40

Nekem nincs ilyen személy. A főnököm hangjának örülök, mert az túlórát jelent a gyárban, a túlóra pedig plusz pénzt jelent. :D A Welbach Lola művésznév? Csak mert annyira jól hangzik! Én is szoktam félni, legjobban attól, hogy elüt az autó. Ez főleg az ágyban alvás előtt jut eszembe. Pedig itt a 7. emeleten valahogy nem valószínű. :D