Leszállt az est, még egyszer, ma utoljára, csekkoljuk a Facebook-on a Titkos Szerelmünket. Akivel valódi viszonyunk - még - nincs, de mindennap nézegetjük. Ő a tökéletes férfi/nő.
Ismerős, ezért lehet időzni az idővonalán, lehet turkálni fényképei közt, lehet ábrándozni róla. Csak egy kicsit, öt perc az egész, hát nekem is kell valaki, mutass valakit, aki az enyém.
(tessék) (köszi)
Ő káprázatos, izgalmas, és ha bármihez hozzászól, az is mennyire delikát! Ő az, akitől, akibe, akivel. Ha Őt egyszer kezünk közé kaphatnánk, hej de alaposan, atyaég, de mennyire, tövig, a csillagok leesnének az égről,
de mennyire,
annyira.
És a csúnya kis Zuckerberg ezt akarja elcseszni! Félünk, csúnya kis Zuckerberg felfedi titkunk, elszakít minket édesünktől, kedvesünktől, szívbéli mátkánktól…
Pokol bíbor heve emészt minket érte, mint hogyishívjákért az izét, sóvárgunk utána. Milyen ékes, fényes, a mi Facebook szerelmünk, olyan hibátlan, és mennyire, mennyire gyönyörű!
Ő a miénk, akit nem adunk senkinek, soha. Ő a mi drágaszágunk.