Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

meguntam félni

November

2015. november 28. - Lola Welbach

haldokló„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya az álom.” Fekete István

Welbach Lola, született Szkalla Erzsébet, született Blanche
DuBois idén eldöntötte, hogy nem szorong többé a kurva óraátállítástól. Sem. Erős a jelző, de a sötét évszak startja ezt érdemli.
Aztán rögtön itt a Halottak Napja – halottak napja! már a kifejezés! –, ami brutál kezdéssel pendíti meg a depresszióra hajlamos léleknek a gyönyörű, Jóhann Jóhannsson-os, novemberi alaphangot.

https://www.youtube.com/watch?v=L4ljmowphvI

Már délután éjszaka van és hideg. Vidéken üres utcák.
Budapesten évről évre nagyobb emberhalom az aluljárókban.
A Karácsony, Szilveszter még csak a távoli jövőben pislákoló fények.
A gyerek Lolának a Halottak napja szorította lelkét, testét. Észrevette: a felnőttek kerülik azt a nyilvánvaló problémát, hogy temetőlátogatáskor mégis mi felett járkálunk. Csontvázak és bomló tetemek néznek minket, átlátnak koporsón, földrétegen, bámulják a homályban botorkáló izgága lényeket, ránk várnak.
Erről persze senki nem beszélt.

Viszont a felnőttség, a halállal való óvatos barátkozás élményei – haldoklók mellett ülés, Hospice ház, tanatológiai és spirituális olvasmányok, saját kínok – kisimították a fekete rettegést. A föld alatt csak ledobott nagykabátok hevernek. A halálfélelem ezzel még nincs kipipálva, az egész blog ez, minden félelem ebből ered. Izgágán járkálunk itt fent, mindent akarunk, basztatjuk a telefont.

Gyerekként nehéz volt egyben látnia az egészet, megértenie, hogy a november is kell, pedig kell, és idén először nem is volt szörnyű.
L. tízszer nézte meg a Youtube-on, hogy szippant be csillagot fekete lyuk, és közben felnőtt. Csodálatos eltűnés! Minden nap Halottak napja, Élők napja, Hajléktalanok napja, Karácsony.
Az életbe légy szerelmes, ne férfiba!
Franc aki megette, megint Coelho-s lett a poszt.
Örömlista: munkaflow, remek terapeuta, zenehallgatás a HiFi Show-n, barátok szeretete és segítsége, gyerekek, fedél, vörös alkonyi fények, a macska megint előkerült, Advent.

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr2012281747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adele1014 2015.11.28. 19:03:50

A vége nem hangzik rosszul. Nagy dolgok ezek, mert cseppet sem elérhetők bárki számára. Tulajdonképpen nagy adag szerencse, az nélkülözhetetlen hozzá.

Lola Welbach 2015.12.12. 00:31:47

Érdekes hozzászólás! Szerencse? Ez esetben mihez kell szerencse? :)

bagoly35 2015.12.27. 01:07:20

Én nagyon hálás vagyok ezért a bejegyzésért, mert háromszor is végigfutott rajtam a hideg a gyönyörűségtől! Csodás az idézet is, én is imádom a ködöt. :) Kisimított fekete rettegés!!! Brrrr, nagyon jó!!! Levetett nagykabátok, igen. Én valóban hiszem, hogy így van. :) Gyerekkoromban mentünk a temetőbe halottak napján, nagy hó volt, egy befagyott tócsa jegén két oldalról húztak a nagyobb unokatesóim, hangosan nevettünk. Nagyival mindig mentem a temetőbe, rendberakta a sírt, és közben mosolyogva beszélt a benne fekvőkről...A légkör a családdal éppolyan ragyogó és meleg volt, mint a sírokon a gyertyák lángjai. Már a nagyi is ott van és a szülők is, legalábbis a levetett nagykabátjuk...Apu lelkét évekig érezni lehetett, amíg anyu is utána nem ment. Megvárta őt. :)

bagoly35 2015.12.27. 01:07:41

A macska előkerüléséhez. :D
süti beállítások módosítása