Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

meguntam félni

Ceausescu

2015. szeptember 23. - Lola Welbach

emberek2

Lola W. Erdélybe volt hivatalos, román esküvőre.
2012 rosszkedvű nyarán, egy budai lakás forró parkettáján feküdt, amit tudott megcsinált, írt, sírt. Elfáradt a gyászban, kimozdította a meghívó. Össze kell pakolni, ruhát, hajat mosni, mást csinálni, beülni kocsiba a magyar násznép mellé, utazni, ez jó.

Kolozsváron túl, szép kis városban volt az esküvő; a vacsora és a buli kellemes, tóparti étteremben. Sok román, meg pár magyar együtt mulatott. Vegyes zenét játszott a zenekar is, a nők hosszú, fényes, varratott ruhákban parádéztak, a férfiak levették zakójukat, ragyogó, fehér ingeikben vadultak. A Száguldás Porsche Szerelem őrületes románul.
Arra, hogy bánata erre az estére felfüggesztette a kínzást, Lola akkor eszmélt, mikor először ült le szódát inni kimelegedve. Aztán megint szilvapálinka, Ursus, asztalon táncolás. Nemigen volt közös nyelv, de új ismerőseinek, nőnek is férfinak is, szeretettel villant fekete szeme, nagyokat nevettek, és olyan természetesen ölelgették a zúzott L.-t, mintha együtt járták volna ki a Gherla S’coala-t.
- A Csau időkben is így volt, román, magyar együtt a mulatságban? - kérdezte L. a magyar örömanyát.
- Persze - válaszolta mosolyogva.

De nem is az esküvőt, hanem a hazautat kell elmesélni.
Két nappal később, korán reggel kisbuszjárattal indult vissza Budapestre. A sofőr friss, jókedvű férfi volt, beszélt magyarul. Tizenhat utas indult, csak románok meg L., az egy magyar. Már reggel kánikula volt. Az ablakok lehegesztve, nem volt légkondi.
Hosszú falvak házai előtt apró öregasszonyok üldögéltek padokon, néztek be a döcögő buszba, L. nézett ki rájuk. A sofőr már induláskor bekapcsolta a rádiót, minden ülés felett üvöltött egy hangszóró.
A többiek, mint Lola is, kopott, fáradt emberek voltak, próbáltak aludni, nem beszélgettek. A busz katlan volt. Hátul két sírdogáló kisgyerekkel kínlódott egy fiatal nő.
L. néhány óra után nem bírta tovább. Kigondolta, meg kell kérni a sofőrt, hogy busz tetején lévő tetőablakokat nyissa ki, és legalább rövid időre, de kapcsolja ki a rádiót.
Kérdezgette utastársait, ugye jobb lenne levegő, meg kis csend. Értették, mosolyogtak is, jobb lenne, igen, de no problem. Egy ötvenes, törtarcú férfi hosszabban válaszolt, vállát vonogatva mondta, hogy ez a sofőr így szokott menni, vele mindig ez van, hát mit lehet csinálni. A gyerekes anyát is kérdezte magyarul, angolul, mutogatva, de az nem válaszolt.
L. azért előre botorkált a sofőrhöz, csak szót ért vele, gondolta. A férfi azt mondta a felvetésre, hogy a tetőablakot nem nyitja ki, elfáradt a rögzítés, leviheti az ellenszél. A rádió meg neki kell, mert ő így vezet, az ülések felett külön nem lehet kikapcsolni, egy rendszer. És ő ezt ennyire hangosan szereti.
- Kérem, megvettük a jegyet, a szolgáltatást, a többieket is megkérdeztem, ugyanígy szenvednek, mint én, negyven fokban ülünk órák óta. Az ablakot értem, de legyen szíves, legalább a rádió ne üvöltsön – mondta L.
A sofőr arcvonásai megkeményedtek, hátrakérdezett románul. L. kapaszkodott, várta a választ. Lesütött szemek, ablakon kibámulás, egy hang se a busz népétől.
- Na, ugye, ez csak a maga baja.
- Még öt óra így?
- Igen.
- De hát ez pokoli az utasainak.
- Nem az én utasaim.

A Királyhágónál megálltak egy büfénél, a törtarcú férfi egy jégkrémmel jött hozzá, meghívhatja-e rá? Igen, meg, multumesc.
Aztán L. is megszokta a rendszert. A sofőr vidáman köszönt el tőle a Népligetnél.

A bejegyzés trackback címe:

https://meguntamfelni.blog.hu/api/trackback/id/tr9212281739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajdulaszlo 2015.09.23. 15:43:53

Érdekes írás a megalkuvásról és az érdekérvényesítés képtelenségéről. Arról, hogy pillanatnyi helyzetek mennyire felsőbbrendűvé teszik az egyes embereket. Most én vagyok a sofőr, genyózok az utassal. Most én vagyok a vevő, genyózok a pénztárossal. Pedig ugyanarra a cselédvásárra járunk, áruként.

Lola Welbach 2015.09.23. 17:56:43

Jah, a félelem rendszere sok év múltán, kicsiben is működik.

Helga Szabady 2015.09.23. 19:59:09

Köszönöm, köszönöm, Drága Barátném! Jártam ki én is sokat a diktatúra alatt. Nézd csak, valójában így mondják: https://hu.wiktionary.org/wiki/mul%C5%A3umesc Mikor lesz a díjkiosztó? És mikor látlak?

Lola Welbach 2015.09.24. 12:02:34

Köszönöm Helgám, javítottam! Valamikor októberben, megint a parton? Ölellek (díjkiosztó jövő péntek)