Egyik reggel kinyitom a szekrényt és csak kinyúlt, megkopott ruhákat találok. Nincs mese. Abból kell választanom, majd indulni.
Ekkor lesz itt a világvége.
Azt, hogy jóformán földönfutó vagyok, és úgy tűnik, nincs olyan férfi a földkerekén, akivel együtt képzeljük el a jövőt, elviselem. Én akartam felborítani mindent körülöttem, akkor bírjam. De attól, hogy divatjamúlt, megviselt, kukába való rongyokat kéne felvennem, végleg elkeseredek. Nekem ez logikus. Lehet, hogy egy-két lépést kihagytam, de többet biztos nem.
Váratlanul tör rám a félelem. Rövid idő múlva már egy üzletben vagyok. Néha elég a nyugalmamhoz egy harisnyanadrág. Kézben tartom a dolgokat, nincs baj. Igaz, azt hittem könnyebb lesz az új élet. Mit csináljak, kiderült nem.
Pár hétig elégedetten nézem a ruhatáram. Aztán megint jön. Mi lesz, ha egyik napról a másikra megy tönkre mind? Venni kell pár darabot. Mi mást tehetnék, nem várhatom meg, míg tényleg megtörténik. Hogy nem sikerült, hiába szerettem volna.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.