Nem tudom ki, hogy van vele, de Lola Welbach úgy, hogy nem tud ellenállni az egészségtelen, veszélyes, léha ötletek csábításának.
Van ebben sok póz is, hiszen L. esetében egy modoros, manipulatív emberről beszélünk, de ismerve őt tudható, hogy van ebben valami igaz, mély sóvárgás is a még nem próbált dolgok megélésére.

Tehát nem csak az van, hogy ne tűnjön beszari kispolgárnak – wahh, hiábavaló igyekezet, mert persze az -, hanem az is, hogy maradt a gyerekkorából egy csökevény, egy abnormális, szinte szuicid vágy, ami kielégítésre vár, s ami sodorta már bajba, kalamajkába Lolát.
Ráadásul ezek mind szar ötletek, semmi értelmük. Ám mégis, mikor időről időre, a legváratlanabb helyzetekben megszólal Énke gúnyos kis unszoló hangja – Na, kis nulla, ezt meg mered csinálni? –, akkor Lola viszonylag értelmes Énje erre mindig azt feleli, hogy – Meg te kis geci, nem félek!
Aztán L. megcsinálja a hülyeséget és fél. Sokszor már a megvalósítás pillanata előtt fél, de azért csinálja, és másnap reggel pláne kínzó rettegés gyötri, mikor eszébe jutnak a lehetséges, szörnyű következményeket. Például:
Éjszaka felmászni a pályaudvaron álló tehervagon tetejére, magasfeszültségtől zizegő vezetékek alá.
Előzmények nélkül, hirtelen bevallani a meghökkent Kertész Andrisnak, hogy szerelmes belé.
Bungee jumping-hoz emelkedni a daru kosarában.
Meztelen szelfit küldeni alig ismerős pasinak.
Házibuliban leülni férfiak közé, inni velük iszonyatos thai pálinkából, amiben foszladozva lebeg egy skorpió és egy mérgeskígyó hullája. Álpunkságból direkt fingani, rosszkor, rossz helyen.
Szertárban matató fizikatanárra rázárni az ajtót, a fél iskola szeme előtt. Beolvasó levelet írni főnöknek.
Híres írót megszólítani a Sparban, közölni vele, hogy csodás regényében mi volt az egy hiba.
Egy szál ruhában beülni Iveco rázós rakterébe, lemenni Siófokra egy hétre. Hetvenkét órán át percet sem aludni.
NAV irodában balhézni. Temetésre kurvás fekete ruhát felvenni. Kokain. Gruppenszex.
Orosz rulett két franciával meg két szerbbel Párizsban, 1996 nyarán.
Lejárt műszakival, ittasan vezetni autópályán. Utolsó húszezrest kivenni az automatából hidratálókrémre.
Hirtelen levelet írni olyan pasinak aki tetszik, akivel régebben alakult is valami, de aztán a pasi szó nélkül offolt. Állásinterjú után nem törölni politizáló Facebook posztokat.
Anyának váratlanul felróni az elmúlt negyven évet. Napfogyatkozásba nézni puszta szemmel.

Mind rossz, léha ötlet. Utána azt gondolja: nem csak hitványság de álbátorság is baszod amit csinálsz, hiszen már sokszor előre rettegsz a baromságod következményeitől. Hátralévő idődben egy árnyas kertben ülj csendben, és fejben játszd le a defektjeidet.
Ez lesz, ez lesz, csak még nincs meg a kert. Addig is megpróbál nem félni a saját hülyeségétől,  most mit tegyünk, ez is ő, nézegeti magát szeretettel. De hogy mindig a halogatás, addigisezés van, az már tényleg.