Amikor elfogy majd minden. A pénz, meg amiből pénz lesz.
Elfogy az energia, a remény, hogy tud még kis pénzt csiholni. Már nem alakul úgy, hogy adódik munka. Nincs miből tankolni, de mindegy is, lejárt a műszaki és a kötelező. Buszjegyre sincs. Üres kávésdobozban zörög a kanál. Vége a blognak, ez már nem a félelem, ez már az, amitől félt.
- Ne haragudj, csak, hogy tudsz kölcsönadni, mert… Oké, értem, csak megpróbáltam. Jó, majd hívjuk egymást, puszi.
Hideg, sötét lakás. Felszólító levelek a telefonra, egy hétig csak őt hívhatják, utána az sem. Kifut a rendszer, mindent elad. Mennyi a legolcsóbb kenyér és tej az Aldiban? Nem, inkább cigi, valami bor. Értesítés végrehajtásról, lepecsételt ajtó. A rongyait kipakolják, páran nézik az utcán, kéne egy cigi. Itt oldalt nagyon fáj, várjál, nem tudok felállni, mindjárt, várj egy kicsit. Bassza meg, nem kapok levegőt. Ötezer, de ebben csak szopás. Annyira fázom. Egy kicsit véres, de most nem fáj. Aludni kéne. Ne haragudj, tudsz adni egy cigit? Zsírpapírról kenőmájast nyalogat, nézd már a szutyok kurvát.
Ettől például nagyon fél innen L. W. De most: coffee time!