Lola Welbachnak háromszor mondta férfi – három különböző férfi, úgy hét-nyolcévnyi különbséggel, angyalföldi lakásban, csillaghegyi klubban, pécsi utcán - hogy:
- Ne haragudj, már nem szeretlek.
Háromszor robbant szét a szíve. Egyikre sem számított. Az elsőnél a mondatból tudta meg, hogy mi van. A másodiknál már a mondat előtti nézésből sejtette. Gondolta: hoppá, most jön a mondat? A harmadiknál már tudta a mondat előtti nézés előtti jeges légáramból, ami dérrel borította be az utcának azt a kétszer két méterét, ahol álltak. Gondolta: ja, most jön a nézés meg a mondat.
Oké, nyugalom. Hosszú időbe telt, mire L. W. rájött, hogy mindháromszor jórészt maga intézte magának a biztonsági öv nélküli frontális ütközést. Mikor elmúlt a fájdalom – évekig tartott – kiderült, hogy végül is jó, hogy tud nagyon szeretni, hogy mindig visszanőtt a szív, jó, hogy ezek megtörténtek vele. L. világképét, személyiségét mindenesetre dúsították az esetek. Hülyeség szorongani a mondattól, és az az előtti, meg az előtti, meg az előtti, meg az az előtti intő jelektől.
Mert úgyis megtörténhet megint. (Ne félj Lolika, én nem fogom ezt mondani.)
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.