meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu/atom
blfr2@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/06/02/gyere_baby_gyere
Gyere baby, gyere
2017-06-02T16:25:39+02:00
2017-06-02T16:25:39+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="imgnotext" alt="nok7.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/nok7.jpg" /></p>
<p>Meguntam, hogy egyedül írok, egyedül nem félek. Kissé egysíkú. Ezért Átlag Edit barátnőmmel csináltunk egy új blogot. Ahol a félelmek továbbra is helyet kapnak - követelnek - maguknak. De lesz más is! Szókimondó, néha nyers, életteli bejegyzések, videók, bármi. Olvasók is írhatnak bele posztot. A régi innen eltett írások, amit itt keresel, ott meg fog jelenni. Gyere!</p>
<p><a href="http://lassabbanbaby.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">http://lassabbanbaby.blog.hu/</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F06%2F02%2Fgyere_baby_gyere%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F06%2F02%2Fgyere_baby_gyere%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F06%2F02%2Fgyere_baby_gyere%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyere baby, gyere"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/06/02/gyere_baby_gyere#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12559947" border="0" /></a><br /></p>
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/nok7.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/05/01/keszen_allsz_paterson_a_gonosz_buszsofor
Készen állsz, Paterson? – a gonosz buszsofőr
2017-05-01T01:19:41+02:00
2017-05-01T01:19:41+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p style="margin: 0px 0px 13px 24px;"> </p>
<p style="margin: 0px 0px 13px 24px;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"><strong><img class="imgnotext" alt="alomaz_utcan.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/alomaz_utcan.jpg" /></strong></span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px 24px;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"><strong>Egy esélyed van: ha túllépsz az attakon. Budapest nem enged ellustulni, mindennap megkapod a tanítást. De ne félj tőlük, ne hagyd, hogy elbasszák a napod. Éberség, jelenlét, ohm mani padme hum.</strong> </span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><strong><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">59-es villamos</span></span></strong></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Beér az 59-es villamos a Királyhágó térre. Lekászálódás, felszállás. Piros lámpát kapott, nyitott ajtókkal vár. Az első kocsi utasaival együtt látom az idős asszony küzdelmét, igyekszik a már zöldben villogó másik zebrán, hogy elérje a járművet. Nézzük ahogy, nem működik izma, lába nem szalad, corpusa nem engedelmeskedik. (veled is ez lesz, nem, velem nem) Az akarat, a lélekszakadás megvan. Már éppen eléri. Olyan, mint egy olimpiai közvetítés. Visszafojtod lélegzeted, hajrá magyarok. A járműveknek zöldre vált a lámpa. A vezető becsukja az ajtót, egyetlen másodperccel az idős nő célba érése előtt. </span><span style="margin: 0px;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"> </span></span><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Aki, nagy futásától majdnem ráesik a villamosra. </span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><strong><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">6-os villamos</span></span></strong></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">2016 november 24, 16:25, 2032-es számú 6-os villamos, Széll Kálmán tér. (felírtam a "blogba megírni" noteszembe) Csukott ajtókkal áll a megállóban. Hárman szaladnak oda, nyomják az ajtónyitót, ki is nyílik, mindhárom beszáll. Bezárulnak az ajtók. A villamos vezetője belerecseg a hangosbemondóba: <br />- </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Miért kellett felszállnotok, idióták? <br />A </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">három ember lefagy, a többi utas rezzenéstelen. De a haragvó istennek ez sem elég:<br />- </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Gratulálok, most két percet kell állnunk a megállóban három vadbarom miatt. <br /></span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Előresétálok a Combinoban, most már érdekel a csávó. Nem látok be a vezetőfülkébe, sötétített üveg mögül aláz a szegény pára. Hát persze. Nem lehet látni az arcát, nem kell vállalnia magát, csak a hangja van, ami egy perc alatt ÁVÓ-sá tette őt, mindenki mást áldozattá. Leszállok, a villamos elejéhez kerülök, megnézem. Ötven és hatvan közötti férfi, gyűlölködve nézi Budapestet, a sok kurva utast, aki igyekszik ide-oda. </span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><strong><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Szentendrei HÉV</span></span></strong></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">HÉV, Budakalász. Apa, anya, babakocsi szalad a jármű után. Anya fel, apa adja fel a babakocsit, a vezető visítatja a zárást jelzőt, babakocsi éppen még felkerül, a férfi előtt bezáródik az ajtó, de rá is csattan kicsit még a babakocsira is. Férfi ököllel veri az ajtót. Kinyílik, felszáll. Kiabál, káromkodva kérdi miért kellett becsukni előtte. (Cigányok, és olyan, mintha az egész direkt kicseszés lenne ellenük, csak mert cigányok. Ez nem biztos, hogy így van, meglehet, ez csak a basic utasgyűlölet, de a férfi arcán látom, hogy ez szokott vele történni, ez a kibaszott kis napi alázás. Meglehet, a HÉV vezetője nem azonosította a származást, de ez már mindegy is, megtaposás mára megvolt mindkettőnek, következő megálló Budakalász Lenfonó.) </span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"><strong>ExTirex a 22-es buszon</strong> </span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Decemberi koraeste, megyek Valikámhoz a Korányiba a 22-es busszal. Csurig tömve, talpalatnyi hely nincs. Kisgyerekek hatalmas hátizsákokkal, fáradt felnőttek, szatyrok, nagykabátok. Lódulunk ide-oda, egykéznyi kapaszkodó sem jut minden utasnak. A Budagyöngye után fékez az egyik megállóba, nyílik a középső ajtót, de senki nem száll le. Sofőr belehörög a hangosbeszélőbe:<br />- </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Mi a szarért kell megnyomni, ha nem szállsz le? <br /></span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Busznyi megalázott ember kussol. Na, a következő a Korányi, nyomom a jelzőt, csak én akarok ott leszállni. Nem áll meg, továbbszáguld. Nézem ahogy </span><span style="margin: 0px;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"> </span></span><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">eltűnik a megálló, előretörekszem a sofőrfülke felé. <br /></span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">(Szerencse, hogy már <em>felébredtem</em>, már zen buddhista vagyok, ha régi életemben akadunk össze, tirexként harapom ki szíve közepit. Szerencse, hogy részt vettem munkahelyem asszertív kommunikációs tréningjén – a legjobb tréningcégénél dolgozom, főnököm Mr. T, nem olvassa blogom, nyugodtan leírhatom –, és már vannak eszközeim. Az olyan helyzetekre is, mikor a nyúltagy utasítása szerint a mészárlás az adekvát megoldás.)<br />- </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Miért nem állt meg a Korányinál? Le akartam szállni – kérdem Gandhi konok nyugalmával.<br />- </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Azt hittem, megint szórakozik valaki - vakkantja.<br />- </span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Lehet, hogy véletlenül nyomták meg a jelzőt, mert konkrétan ráestek? És azon kívül, hogy jelzek, mit tehettem volna én, aki tényleg le akartam szállni?<br /></span></span><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Nem válaszol, látom, hogy zavarban van, de parányi gesztusa sincs felém, beérünk a következő megállóba. Leugrom, gyalogolok vissza havasesőbe az út szélén, nincs járda, csak autófolyam szembe. (fent a kórházban haldoklók készülnek az átlépésre, nem törődve bosszúszomjas sofőrökkel. sem)<br /></span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><strong><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Létminimum<br /></span></span></strong></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Vannak ellenpéldák is. Amely csupán azt jelenti, hogy némely kivételes pillanatban nem féregként, hanem emberként bánik velem a BKK. (valami dacosan jókedvű, emberbarát, vidám fickó vagy csaj, egy- egy járaton) S ekkor úgy érzem: ó igen, ma kinyílt az ég. A BKK-sok rendkívül keveset keresnek, viszont nagyon túlterheltek, s ettől érthetően rendkívül feszültek. (létminimum) Egy terepük van frusztrációjuk levezetésére: az utasok. <br />És igen, hajmeresztő, amit némely utas művel. De ha egy buszsofőr gyűlöli az embereket, akkor miért ez a foglalkozása? Miért bünteti a világot? <br />Én csak egy dolgot tehetek, ha ilyen szenvedő emberrel hozott össze a sors: nem viszem tovább a fájdalmát. (valamint panasz a BKK ügyfélszolgálaton)</span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"> Jim Jarmush új, Paterson című filmje, ami egy angyali költő- buszsofőrről szól, mindenkinek ajánlott. Helyükre kerülnek tőle a dolgok. (Nem csak buszsofőrökben, írókban és költőkben. Mindenkiben.) Patersontól, minden reggel, mielőtt kigördül a busszal a garázsból, megkérdi egy kollégája: készen állsz, Paterson? (mármint a kezdésre, a napra, a munkára) <br />És Paterson, aki láthatóan nem habonyi életszínvonalon él, azt válaszolja komolyan és derűsen: igen. <br /></span></span><strong><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"></span></span></strong></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><strong><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Hazánk</span></span></strong></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri">Rettenetes állapotban vagyunk. A magyarok egyik fele gyűlöli a másik felét, és viszont, kivétel a tavalyi foci EB áldott két hete. Akkor olyanok voltunk, mint egy sima nemzet. Lófaszt sem ért a rovásírás, turul, satöbbi, egyszerűen csak örültünk, hogy magyarok vagyunk, emberek egy nyelven, egy helyen, egy helyről. Van egy kőbe vésett felirat a kőhegyi menedékház előtt: <br />Ahogy egymással bánunk, <em>az</em> a hazánk.</span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"><span style="margin: 0px; line-height: 115%; font-size: 16pt;"><span style="color: #000000; font-family: Calibri;" color="#000000" face="Calibri"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="haza.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/haza.jpg" /></span></span></p>
<p style="margin: 0px 0px 13px; text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F05%2F01%2Fkeszen_allsz_paterson_a_gonosz_buszsofor%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F05%2F01%2Fkeszen_allsz_paterson_a_gonosz_buszsofor%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F05%2F01%2Fkeszen_allsz_paterson_a_gonosz_buszsofor%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Készen állsz, Paterson? – a gonosz buszsofőr"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/05/01/keszen_allsz_paterson_a_gonosz_buszsofor#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12470313" border="0" /></a><br /></p>
magyarok
haza
Budapest
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/alomaz_utcan.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/04/22/felhajt_besorol_lehajt_ezen_mit_parazol
Felhajt, besorol, lehajt – Ezen mit parázol?
2017-04-22T23:04:58+02:00
2017-04-22T23:04:58+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="imgnotext" alt="kocsimarylin.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/kocsimarylin.jpg" /></p>
<p><strong>Ezt a félelmet eddig csak nők értették. Ha férfinak mondtam furcsán nézett rám, mint egy gyengeelméjűre, ha nőnek, akkor igen, igen, tudom miről beszélsz, volt a válasz. A félelemblog ősanyja, az autópályafélelem következik. </strong></p>
<p>Valamely mértékig tudok többfelé figyelni, de még mindig elfog a szorongás, ha nekem kell vezetni autópályán. Kerülöm is a dolgot, amíg lehet. Ott nincs kec-mec, az a férfiak terepe: gyorsan, erőből, hirtelen megoldani a haladást – én itt bizonytalan vagyok. Már jó előre nézegetem a Google Maps-en, hogy is kell az M0-ról felhajtani a M6-ra - vagy a szuperpara, a M3 kivezetőről fel az M0-ra -, nézegetem a tekergőző autópályaíveket, fogódzót, tereptárgyat keresek – áhh, a második híd után kell jobbra sorolni, de nem az első kanyarodónál - pedig régóta van jogosítványom, kárt soha nem okoztam, de az autópályáktól félek, félek. Aztán mint Malacka, összeszedem a bátorságom, indulok, ott már nincs kec-mec, belevetem magam, és nem csodálkozom, ha elcseszem. És még fejfájásra sem hivatkozhatok.</p>
<p>A felhajtási sávokat túl rövidre csinálták, és ha belevesszük, hogy szembefújós-havasesős, szürkületi koraeste van, mikor öt métered van besorolni a száguldó kamionok, Audik és Merdzsók közé a csotrogány autóddal, akkor könnyen kijöhet, hogy lassan, de biztosan elindul a hideg izzadságcsepp a nyakadtól a hátad felé a rettegéstől. Már előre, mikor csak rágondolsz. Aztán eljön a pillanat, mikor be kell sorolni.</p>
<p>Menni, mendegélni, haladgatni már oké, de addig el kell jutni. Belső sávba ne merészkedj, mert a villogós dzsipek rádtapadnak. Aztán a lehajtás: figyelj, ne vétsd el, de úgyis ez lesz, akkor viszont ne bazmegozz, hogy áááá, itt kellett volna lemenni. Fogadd el, hogy lehet, hogy Miskolcig kell menned, habár Gödöllőre indultál. Menj le a következő lehajtón – bármelyiken, a következőn! -, úttalan utakon állj félre, kotord ki a táskádból az olvasószemüveged, telefonon basztasd a úttervezőt, hívj fel valami férfit, hogy mi a bánatot csinálj, és ne, ne foglalkozz azzal, hogy a benzinjelző már aggasztóan régóta pirosban villog, lesz még benne kraft a következő kútig. (mérnemtankoltáleddigmérnem?) Azzal se most törődj, hogy a gyerekeid hátul siválkolnak, nincs bajuk, ilyenek a gyerekek. Felhívott Férfi nem érti a problémád, de ez se vegye el az életkedved: <br />- Jó, de hol vagy? – kérdezi kissé ingerülten. <br />- Nem tudom, elcsesztem a lehajtást, a következő úton jöttem le, de elfelejtettem a nevét. És szembezuhog a havas eső – mondod félig sírva. <br />- Nem ezt kérdeztem. Hanem azt, hogy hol vagy? <br />- Nem tudom. <br />- Hol mentél le az autópályáról? <br />- Nem tudom. <br />- Mit látsz? <br />- Semmit. </p>
<p>Felhajtás megint horror lesz, efelől ne legyenek kétségeid. Visszakavarodsz. Mintegy másfél óra alatt tetted meg a negyvenperces utat. De győztél. <br />(Azért ez a Félelmek Ősanyja, mert három éve próbált oktatni egy Ádám nevű hozzáértő az online dolgokra, mondta, hogy akkor első házi feladatként csináljak blogot, de miről csináljak, kérdeztem, én semmiről nem tudok írni mondtam, mindegy miről, egy kamublogot, mondta kissé ingerülten, csak hogy megtanuld, aztán hazamentem, és aznap még el kellett mennem a Mártihoz, és ültem a Google Maps előtt, hogy hogy is kell oda menni, terveztem az utat, rettegtem az autópálya fel és lehajtástól, és akkor minden megállt, megvilágosodtam, hogy erről kell írni, a félelmekről, ehhez értek a legjobban, ez az én zöld mezőm, ezzel töltöttem eddig életem legnagyobb részét, és azon a délutánon kapásból összeírtam nyolcvan rettegést, ami azóta csak bővül, bővül, de egyben azóta csökken is, habár ez lényegtelen. Ha nem is teljesen.)</p>
<p>A szőkenőstörténetek csúcsaként idekívánkozik, hogy a héten mentem Bori barátnőmmel az Outletbe melltartót venni – 75F -, kérdezte a blogot, mondtam, az autópálya para lesz a következő téma, közben haladtunk, és hogy hogy nem, elvétettük a lehajtást, aztán lementünk, ahol lehetett, vissza, megint elvétettük, valami építkezésre kavarodtunk, forgolódtunk, össze-vissza tolattunk, közben elmesélte egy siralmas másfél órás keringését az M1-esen, vihorásztunk hogy milyen vicces, hogy pont most. Háromszor csesztük el. Aztán csak odakavarodtunk. Végülis ez a lényeg, mindig ez.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F04%2F22%2Ffelhajt_besorol_lehajt_ezen_mit_parazol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F04%2F22%2Ffelhajt_besorol_lehajt_ezen_mit_parazol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F04%2F22%2Ffelhajt_besorol_lehajt_ezen_mit_parazol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Felhajt, besorol, lehajt – Ezen mit parázol?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/04/22/felhajt_besorol_lehajt_ezen_mit_parazol#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12446757" border="0" /></a><br /></p>
nő
autó
nők
autópálya
vezetés
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/kocsimarylin.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/04/07/font_meg_a_felhok_szallnak_az_egen_bodzafeheren_bodzafeheren
Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren
2017-04-07T12:35:00+02:00
2017-04-07T12:35:00+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p style="text-align: justify;"> <img class="imgnotext" alt="noajtoval.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/noajtoval.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Jövő héten Nagypéntek. Na, reggel átmentem a boltba. A fák finom kis levelei közül fény ragyogott, pöttyözte a járdát. Nagy metszőollóval a szomszéd nyírta a bukszust. Beértem a sövény zöld illatába, fejem az út túloldala felé kaptam. Anyu áll ott padlizsánszín ballonkabátjában, szorítja táskáját. Mellette Apu, mákos haja világít, integet. <br /> - Ne feledd Picikém! – kiálltja át nekem. <br /> Nem feledem. Tízéves vagyok, megyek haza az énekkarról. A társasházi kerítés sövényét nyírja a szomszéd, zöld illat, ragyogó péntek délután. <br /> - Csókolom Ica néni. <br /> - Szia Lolikám. <br /> Mindketten halljuk az üvöltést a házból, de úgy teszünk, mintha nem hallanánk. A lakásban Anyu a nappaliban áll sokszáz ledobált könyv közt és csak söpri, söpri tovább a könyveket a polcról, ordít.<br /> - Hol van te rohadék, hova dugtad?! <br /> Anyu borderline szindrómás. (Tudom majd meg, mikor felnövök.) Apu már részeg, véres az arca, az üvegajtó alsó része kitört, ropognak a szilánkok. Apu alkoholista. (Ezt gyerekként is tudom.) Bemegyek a szobámba. Nem sírok, á, ezen nem szoktam sírni. Olvasom tovább az új pöttyös könyvem, a Katrin professzort. Csak ne találkozzak pár napig Ica nénivel, nem akarom látni, hogy sajnál. <br /> Később persze sokat sírtam ezen is.<br /> Ilyenkor, Nagypéntek körül mindig eljönnek, hogy ne feledjem: adtak, amennyit tudtak. Szenvedő emberek voltak, Krisztus akkor is, most is szereti őket. A halálos ágyukon felfénylett minden, láttam. <br />Pár éve már vissza is tudok inteni. Sőt, átszólok:<em> <br /></em>- Igen, ti vagytok az én szüleim. Szeretlek titeket! Rock and roll!</p>
<p style="text-align: justify;">A boltban friss sóska van, imádom, hurrá! Holnap kirándulás, színház, imádom, hurrá! Fák, virágok, fény! (i. h.)</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=6td7ecacZic" target="_blank">https://www.youtube.com/watch?v=6td7ecacZic</a></p>
<p style="text-align: justify;">cím: Nemes Nagy Ágnes<br />artwork by Katherine Stone</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F04%2F07%2Ffont_meg_a_felhok_szallnak_az_egen_bodzafeheren_bodzafeheren%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F04%2F07%2Ffont_meg_a_felhok_szallnak_az_egen_bodzafeheren_bodzafeheren%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F04%2F07%2Ffont_meg_a_felhok_szallnak_az_egen_bodzafeheren_bodzafeheren%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/04/07/font_meg_a_felhok_szallnak_az_egen_bodzafeheren_bodzafeheren#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12406345" border="0" /></a><br /></p>
élet
gyerek
halál
anya
szeretet
gyerekkor
életöröm
Húsvét
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/noajtoval.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/31/kevin_nem_erti
Kevin nem érti
2017-03-31T12:35:49+02:00
2017-03-31T12:35:49+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><strong><img class="imgnotext" alt="ferfiesno3.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/ferfiesno3.jpg" /></strong></p>
<p>art by Eric Petersen</p>
<p><strong>A fagyi visszanyalt: egy barátom elolvasta az előző, <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/24/a_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam" target="_blank">40+ csajos posztot</a>, na, írt is rá egy válaszposztot. Kevin Spacey – nevezzük így, hasonlít rá, ugyanaz a mély, szexi, kicsit mindig gunyoros tekintet – nem bánt velem kesztyűs kézzel. Felcseszte az agyam (nem), ezért megkértem két barátnőmet, hogy kommenteljük </strong><strong>a dolgozatot. Egymástól függetlenül szóltunk hozzá. Először Kevin szövege, majd rögtön alatta a 3 nő kommentjeivel bruttósított írás látható. (Kevin engedélyével.) <br />Szétkaptuk a csávót, mint Floki a lábtörlőt. <br />De ugye no para? Tudod, hogy imádlak. <br /></strong></p>
<p> <strong>Kevin nem érti I.</strong></p>
<p>Kétszer kellett elolvasnom Lola <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/24/a_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam" target="_blank">írását</a>, mert elsőre nem hittem a szememnek! Mi van? Hol él ez a nő? Miért mindig a férfi a hibás? Miért nem nő be a feje lágy egy negyven feletti nőnek? <br /> Nézzünk egy alaphelyzetet. Van egy ilyen-olyan házasságban élő férfi, aki összejön egy 40 feletti nővel. <br />A nő szeretné, ha ez a viszony hivatalossá válna, értsd ezalatt az összeköltözést a közös nyaralást itakdalse. Ugyan hiányoznak a mindennapi kis „csakúgy” ajándékok, de a nő megnyugtatja magát, hogy spúr a pasi. Dehogy spúr, csak nem akart ő olyan mélyen elmerülni ebben a szerelemben. Egyáltalán szerelem ez? <br />Lehet, hogy csak vágy! Az otthoni szex már rutinná silányult, kellett bele valami színt vinni. Focinyelven mondva: idegen pályán edzeni. Azt mondja Lola, hogy a nő arra vár, hogy bízzon benne a férfi.</p>
<p>Egy házasságban élő férfi soha nem fog bízni a partnerében sőt, rosszabb álmaiban előjön az a kép, mikor a szeretője felhívja a feleséget azért, hogy megbeszéljék a dolgok további menetét. Minél szorosabbra fonja a szerető az ölelését, annál gyakrabban álmodik ilyet a pasi. Ezért kompenzál. Mégpedig úgy, hogy távolságot tart. Elfoglaltságra hivatkozva igyekszik ritkítani a találkozásokat, inkább üzen viberen. Megbeszélnek közös hosszú hétvégi programot, de az utolsó pillanatban a pasi lemondja, mert a dédapja megbetegedett és neki kell ápolnia. Ezer és ezer praktika van, amit alkalmaz. A gáz az, hogy ezt nem is feltétlenül előre megfontolt szándékkal teszi, hanem valahonnan legbelülről jön. Olyan ez, mint az önvédelmi reflex. Ezért lelkiismeret-furdalás sem alakul ki a férfiben, hiszen ő nem hazudott, csak így alakult. A nő pedig készségesen elhiszi, mert el akarja hinni. Kell, hogy felmutasson valakit, akire rámutatva azt tudja mondani: Íme a pasim!</p>
<p>Nézzük a másik alaphelyzetet az egyedülálló férfi helyzetét. Amennyiben a szingli férfi összejön a 40 feletti nővel a harmadik randi az a pont, amikor megváltozik a helyzet. Az első kettőn volt egy kedves, szexi, érdeklődő csaj, aki a harmadikon már elkezdi építeni a kapcsolatot. Addigra a férfi összes fellelhető képét megnézte a fészbúkon. Ha beszéltek valamiről, akkor azt már összevetette a neten található adatokkal és rá is kérdezz: Hogy is volt ez? Kivel voltál? Mit csináltál? És ekkor még nem volt semmi szex! Mi a fene jogosítja fel a nőt arra, hogy ilyeneket kérdezzen. És megy tovább az építkezés. A nő ekkor már fejben felépítette a közös életüket. Kiszámolta azt, ha összeadják a fizetésüket, akkor már elcserélhetik a két kislakást egy nagyobbra úgy, hogy ki tudják köhögni a bankhitelt és még jut pénz egy nyaralásra a horvát tengerparton.</p>
<p>Mi van??? De komolyan, kell ez nekem? Ilyenkor a pasi úgy érzi magát, mint a pók hálójában vergődő légy. Ha marad és elmondja, hogy édesem, ez ezért és ezért nem jó nekem, akkor egyre inkább belegabalyodik a fonálba. A nőci ilyenkor átmegy anyuciba! Én majd tudom azt, hogy mi kell neked! Majd én megoldom helyetted az életedet. Ugyan mi mást tehet ilyenkor egy pasi, mint azt, hogy felhúzza a nyúlcipőt. Persze van tanácsom is. Akár több is. Az első a coelhosan prananadis: <span>- </span><span>Ha igazán szereted, </span><em>engedd</em><span> el, ha </span><em>visszajön</em><span>, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az. Na ebben én sem nagyon hiszek, de jól hangzott! A második a </span>látogató partnerkapcsolat vagy LAT kapcsolat. A Living Apart Together, rövidítve (LAT) olyan intim kapcsolatra vonatkozik, ahol az összetartozó felek külön háztartásban élnek (állandó partnere van, de nem él vele együtt). Nálunk alig néhányan élnek még így. Az egyetemista korúaknál a leggyakoribb, melynek hátterében gyakran olyan átmeneti élethelyzetek állnak, hogy mondjuk nincs lakás. De a gyereküket egyedül nevelő szülőknél is előfordul, azért, mert meg akarják óvni az új partner odaköltözésétől a gyerek(ek)et. De gazdagéknál sem ritka, mert meg kívánják őrizni viszonylagos önállóságukat (és vagyonukat).</p>
<p>A világ boldogabbik felén jóval nagyobb számban működik a LAT. Nagy-Britanniában élő felnőttek mintegy 10%-a él LAT kapcsolatban, ami a házasságban vagy anélkül együtt élőkön kívüli felnőtt lakosság több mint negyedét adja. De működik ez máshol is! Például Ázsián belül Pekingben az ‘átsétálós házasságok’ (‘walking marriages’) egyre gyakoribbak. Az ‘átsétálós házasság’ kifejezés a Kínában élő mosuo (na) nép életmódjára utal, ahol az átmeneti férfipartnerek máshol élnek, és csak éjszakai látogatásokat tesznek az asszonyoknál. Érdekes megoldás a Szaúd-arábiai gyakorlat a Nikah Misyar, melyben férj és feleség külön élnek, de rendszeresen találkoznak.</p>
<p>Tudom, hogy most ezzel kivertem a biztosítékot, mert aláásom a család szentségéről kialakult, vagy a politika és ez egyház által sugallni kívánt képet, de az élet már csak ilyen. A szerelem magasról szarik a politikára, meg az egyházra is. :)</p>
<p>Kevin Spacey</p>
<p> </p>
<p><strong>Kevin nem érti II.<br /></strong></p>
<p>Kétszer kellett elolvasnom Lola írását, mert elsőre nem hittem a szememnek! Mi van? Hol él ez a nő? Miért mindig a férfi a hibás? Miért nem nő be a feje lágy egy negyven feletti nőnek? <br /><span style="color: #800080;">Sophia: Benőtt. Épp ezért nem hibáztat, hanem azt állítja, hogy a kapcsolatok alapja a kölcsönösség. </span><span style="color: #008000;">Edit: Fasza, ha ennyit értett meg az egészből. Már öt mondat után mérges vagyok. Igen, tudom megértőnek kell/ene lennem, meghallgatnom más véleményét, és ha nem is értek vele egyet, akkor sem megoldás az explicit indulat. Tehát higgadok és olvasok tovább.</span> Nézzünk egy alaphelyzetet. Van egy ilyen-olyan házasságban élő férfi, aki összejön egy 40 feletti nővel.<span style="color: #333399;"> Lola: Ilyen-olyan házasság… Azzal meg minek tölteni ezt az egy életet? Ja, tudom: a legnagyobb úr, a megszokás. </span>A nő szeretné, ha ez a viszony hivatalossá válna, értsd ezalatt az összeköltözést a közös nyaralást itakdalse. <span style="color: #008000;">Edit: Nem, nem kell a viszonyt hivatalossá tenni. De hazudni sem kell: otthon már rég nem történik semmi, válófélben vagyok, csak a gyerekek/ közös vagyon/ színházbérlet miatt vagyunk még együtt. De ez már inkább csak közös lakcím, mint közös élet. És sajnos van benne valami. Mármint abban, hogy egy nő biztos akar lenni a kapcsolatban, vagy a férfiban. Ennek is az elvárások az okai. Hogy kell egy férfi, meg hogy nem szexelünk csak úgy, mert az olyan nem méltó, meg ha egyedül vagy és nő vagy, az azt jelenti hogy nem kellesz senkinek- legjobb mondat ever, by volt férj.</span> Ugyan hiányoznak a mindennapi kis „csakúgy” ajándékok, de a nő megnyugtatja magát, hogy spúr a pasi. Dehogy spúr, csak nem akart ő olyan mélyen elmerülni ebben a szerelemben. Egyáltalán szerelem ez? Lehet, hogy csak vágy! <span style="color: #333399;">Lola: Lehet. De most húzzunk lapot a 21-re, és tegyük fel, hogy szerelem.</span> Az otthoni szex már rutinná silányult, kellett bele valami színt vinni. Focinyelven mondva: idegen pályán edzeni. Azt mondja Lola, hogy a nő arra vár, hogy bízzon benne a férfi. Egy házasságban élő férfi soha nem fog bízni a partnerében sőt, rosszabb álmaiban előjön az a kép, mikor a szeretője felhívja a feleséget azért, hogy megbeszéljék a dolgok további menetét. <span style="color: #800080;">Sophia: Kemény, hogy ilyen paráid vannak! Nem bízol a szeretődben? És a feleségedben se?</span> Minél szorosabbra fonja a szerető az ölelését, annál gyakrabban álmodik ilyet a pasi. Ezért kompenzál. Mégpedig úgy, hogy távolságot tart. Elfoglaltságra hivatkozva igyekszik ritkítani a találkozásokat, inkább üzen viberen. Megbeszélnek közös hosszú hétvégi programot, de az utolsó pillanatban a pasi lemondja, mert a dédapja megbetegedett és neki kell ápolnia. Ezer és ezer praktika van, amit alkalmaz. A gáz az, hogy ezt nem is feltétlenül előre megfontolt szándékkal teszi, hanem valahonnan legbelülről jön. Olyan ez, mint az önvédelmi reflex. Ezért lelkiismeret-furdalás sem alakul ki a férfiben, hiszen ő nem hazudott, csak így alakult.<span style="color: #008000;"> Edit: Nem ekkor hazudott, hanem akkor, amikor az egészbe belekezdett az egy kis izgalomért, de ezt a partnernek őszintén nem mondta meg.</span> <span style="color: #800080;">Sophia: Ez nem reflex, hanem reflux. Jön legbelülről. Esetleg egy <span style="text-decoration: line-through;">gyomor </span>lelkiismeret tükrözés?</span> A nő pedig készségesen elhiszi, mert el akarja hinni. Kell, hogy felmutasson valakit, akire azt tudja mondani: Íme a pasim! <span style="color: #800080;">Sophia: Nem felmutatni akarja. Mert nem státuszszimbólumnak tekinti, hanem osztozni vele. Élményeken, falatokon, hangulaton.</span><span style="color: #008000;"> Edit: Ja, ja, mert ha nincs, az gáz. Először ezt hiszed, aztán rájössz, hogy ez nem így van, ha szerencséd van leesik, hogy ez csak egy hülye elvárás.</span> <span style="color: #333399;">Lola: A szabad nő adni akar a férfinak, és tudja, hogy a másik nem tulajdona, nem birtoka. Mint ahogy ő sem tulajdona senkinek. Javaslom, vedd át még egyszer <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/03/ferfi_olvasoszemuveggel" target="_blank">ezt.</a></span></p>
<p>Nézzük a másik alaphelyzetet az egyedülálló férfi helyzetét. Amennyiben a szingli férfi összejön a 40 feletti nővel a harmadik randi az a pont, amikor megváltozik a helyzet. Az első kettőn volt egy kedves, szexi, érdeklődő csaj, aki a harmadikon már elkezdi építeni a kapcsolatot. Addigra a férfi összes fellelhető képét megnézte a fészbúkon. Ha beszéltek valamiről, akkor azt már összevetette a neten található adatokkal és rá is kérdezz: Hogy is volt ez? Kivel voltál? Mit csináltál?<span style="color: #333399;"> Lola: Igen, igazad van, ez egy nagyon jellemző női üzemmód. A szimatolás, nyomozás, a finom kis manipuláció. „Te mennyit lájkolod már ezt a Lolát… Ja, nem gond, csak feltűnt. Tetszik?” Innentől aztán a pasi sunyít mert anyu rászólt, ekkortól nem lájkol, csak nézeget. Ezeket a játszmákat hagyjuk meg az un. ilyen-olyan házasságoknak. Tegyük fel, hogy az adott egyén mentes ezektől a kisstílű basztatásoktól. Jaaa, hogy te még nem találkoztál ilyen nővel. Bocs, nem tudtam. </span>És ekkor még nem volt semmi szex! Mi a fene jogosítja fel a nőt arra, hogy ilyeneket kérdezzen. <span style="color: #339966;">Edit: Szerintem dugás után sem kell ilyeneket kérdezni. Amúgy ez nem független. Innen azonnal menekülni kell! </span>És megy tovább az építkezés. A nő ekkor már fejben felépítette a közös életüket. Kiszámolta azt, ha összeadják a fizetésüket, akkor már elcserélhetik a két kislakást egy nagyobbra úgy, hogy ki tudják köhögni a bankhitelt és még jut pénz egy nyaralásra a horvát tengerparton. Mi van??? De komolyan, kell ez nekem? Ilyenkor a pasi úgy érzi magát, mint a pók hálójában vergődő légy. Ha marad és elmondja, hogy édesem, ez ezért és ezért nem jó nekem, akkor egyre inkább belegabalyodik a fonálba.<span style="color: #333399;"> Lola: Na, babám, magas labdát adtál. Az a poszt arról – is – szól, hogy miért intézi ilyen hitványul a pasi az ügyet, miért nem mondja, hogy „édesem, én ennyit tudok adni, nem többet”. Jaaa, mert fél. Mitől is? Felvállalni magát? Welcome to félelemblog.</span> A nőci ilyenkor átmegy anyuciba! Én majd tudom azt, hogy mi kell neked! Majd én megoldom helyetted az életedet. Ugyan mi mást tehet ilyenkor egy pasi, mint azt, hogy felhúzza a nyúlcipőt. <span style="color: #800080;">Sophia: Neked tényleg nagyon rossz tapasztalataid lehetnek. Minden nőből ezt váltod ki?</span> <span style="color: #339966;">Edit: Mint a legtöbb dolognak, ennek is társadalmi oka -is- van. A nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, a karrierlehetőségeik is nehezebbek. Hát nem egyszerűbb azonnal egy párt keresni, akivel egyszerűbb, olcsóbb, kiszámíthatóbb az élet? Sajnos ez is egy túlélési recept. <br /></span></p>
<p>Persze van tanácsom is. Akár több is. Az első a coelhosan prananadis: <span>- </span><span>Ha igazán szereted, </span><em>engedd</em><span> el, ha </span><em>visszajön</em><span>, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az. Na ebben én sem nagyon hiszek, de jól hangzott!<span style="color: #333399;"> Lola: Oké, és miben hiszel? Hogy szarazélet? Vagy miben?</span> <span style="color: #339966;">Edit: Én meg anyukád egészségére gondoltam eközben.</span></span></p>
<p><span>A második a </span>látogató partnerkapcsolat vagy LAT kapcsolat. A Living Apart Together, rövidítve (LAT) olyan intim kapcsolatra vonatkozik, ahol az összetartozó felek külön háztartásban élnek (állandó partnere van, de nem él vele együtt). Nálunk alig néhányan élnek még így. Az egyetemista korúaknál a leggyakoribb, melynek hátterében gyakran olyan átmeneti élethelyzetek állnak, hogy mondjuk nincs lakás. De a gyereküket egyedül nevelő szülőknél is előfordul, azért, mert meg akarják óvni az új partner odaköltözésétől a gyerek(ek)et. De gazdagéknál sem ritka, mert meg kívánják őrizni viszonylagos önállóságukat (és vagyonukat).<span style="color: #800080;"> Sophia: Ezzel teljesen egyetértek. Én is ilyet szeretnék. De a LAT nem azt jelenti, hogy a kapcsolat nem kölcsönös. Tudod, a kályhánál az melegedjen, aki rak is a tűzre! Szeretettel üzeni ezt neked Sophia Coelha.</span></p>
<p>A világ boldogabbik felén jóval nagyobb számban működik a LAT. Nagy-Britanniában élő felnőttek mintegy 10%-a él LAT kapcsolatban, ami a házasságban vagy anélkül együtt élőkön kívüli felnőtt lakosság több mint negyedét adja. De működik ez máshol is! Például Ázsián belül Pekingben az ‘átsétálós házasságok’ (‘walking marriages’) egyre gyakoribbak. Az ‘átsétálós házasság’ kifejezés a Kínában élő mosuo (na) nép életmódjára utal, ahol az átmeneti férfipartnerek máshol élnek, és csak éjszakai látogatásokat tesznek az asszonyoknál. Érdekes megoldás a Szaúd-arábiai gyakorlat a Nikah Misyar melyben férj és feleség külön élnek, de rendszeresen találkoznak. <span style="color: #339966;">Edit: Hú, ezek tetszenek. Mindenki felelős a saját éltéért és csak azért. 40+ évesen x férjjel és kapcsolattal a hátad mögött, gyerekkel a hátadon, ez lehet a jó megoldás. Jól körülhatárolható, hogy mi az én problémám, mi a te problémád, és a közös problémák halmaza szerencsére üres. Persze, be lehet vonódni és közösen megoldani őket, de csak akkor, ha mindketten benne vannak. Itt van választási és döntési lehetőséged. Igazi, felnőtt, felelősségteljes kapcsolat!</span></p>
<p>Tudom, hogy most ezzel kivertem a biztosítékot, mert aláásom a család szentségéről kialakult, vagy a politika és ez egyház által sugallni kívánt képet, de az élet már csak ilyen. A szerelem magasról szarik a politikára, meg az egyházra is. :) <span style="color: #800080;">Sophia: Na, azért akkorát nem gondoltál, hogy leoldjon az áramkör.</span> <span style="color: #333399;">Lola: Ki beszél itt szerelemről? Elején azt írtad, lehetséges, hogy ez csak vágy.</span> <span style="color: #339966;">Edit: Éljen a változatosság!</span> <br /><span style="color: #333399;">Lola: Meg a szabadság! Meg a szerelem! Forever Petőfi!</span></p>
<p><span style="color: #000000;">Kevin Spacey<br /></span><span style="color: #339966;">Átlag Edit<br /><span style="color: #800080;">Sophia Coelha</span><br /><span style="color: #333399;">Welbach Lola</span></span></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F31%2Fkevin_nem_erti%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F31%2Fkevin_nem_erti%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F31%2Fkevin_nem_erti%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kevin nem érti"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/31/kevin_nem_erti#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12390541" border="0" /></a><br /></p>
nő
férfi
szex
szerelem
kapcsolat
félelem
midlife
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/ferfiesno3.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/24/a_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam
A Petiék konyhapultjánál ültem és sírtam
2017-03-24T12:21:35+01:00
2017-03-24T12:21:35+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><strong><img class="imgnotext" alt="szerelem17.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/szerelem17.jpg" /></strong></p>
<p><strong>Sír, mert rájött, hogy ennek vége, de a barátai tartják<br /></strong>Nem Pesten történt, amit hallotok, ott ily regényes dolgok nem történnek. * (Szentendrén viszont igen.) A tavasz <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2016/12/25/zsendul_a_pina" target="_blank" rel="noopener noreferrer">zsendülése</a> eszembe juttatta azt az estét, mikor Galambék konyhájában zokogtam egy régi március 20-án. (Aznap van Galamb születésnapja, aki akkor épp egy konténerbe hurcolta a házukban felgyűlt zaccot, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.) Szakítottam a lebegő viszonyommal, azt sirattam. Pakolást, sopánkodást felfüggesztve gyorsan ittunk egy – s a továbbiakban még egy és egy fél - Calvadost Galambbal és Galambné Borival, akik teljes figyelemmel fordultak felém. Szívcsakránkat összenyomtuk, jókat mondtak, segítettek.</p>
<p><strong>Mi az a lebegő viszony? <br /></strong>Az a fajta kellesz is/nem is, vállalak is/nem is kapcsolat, amiről minden 40 feletti, egyedülélő, de viszonyban létező nő azt gondolja, hogy <span style="color: #993366;">majd kiforogja magát.</span><br />Mikor a férfi életébe való involválódás, az aranypróba, a teljes vállalás még nincs meg, viszont ígéretes a kapcsolat, s ezért a csaj pakol, pakol bele. Mindent. (maceszgombócot is) Nem feltétlenül titkos, szeretői a viszony, de a negyven felettiekre jellemző bonyolult, recsegve-ropogva mozduló szerelem. (Jó, de mit fog szólni a gyerek – Megamindenki - Most költözzek el a cuccaimmal – Megapénzis - Nincs hozzá kedvem – féle férfimentalitás.) <br />Aztán kialakul egy status quo, már recsegve se, ropogva se moccan a kapcsolat. A pasi belefekszik, mint egy kádba, s mikor hűl a víz, a nő a kád mellett guggolva mindig ráenged egy kis forrót. A férfi, mikor kedve van, ír a csajnak egy <em>very romantic</em> csetet, felmegy hozzá vacsorázni, alaposan megtekeri, aztán köd előtte, köd utána. Csakhogy a nőnek nem ennyi az ügy. Mert vár. Vár.</p>
<p><strong>Mire vár a nő? <br /></strong>Az együttélésre? Nem feltétlenül. A teljes odaadottságra vár, a több együtt töltött időre. Bízik abban, hogy a férfi bízni fog benne. Miért vár erre? Mert adni akar. Mindent, amit már tud pasijára szeretné önteni, borítani. (Elsőre szétmálló, majd másodszori nekifutásra jól sikerült maceszgombóccal etetni, Borges novellát felolvasni, szupermasszázst kipróbálni, hallgatós tavaszbámulást átélni, könnyed problémamegoldást javasolni, gyerekeivel, teljes életével barátkozni stb.) Ölelést akar adni, vacsorát, figyelmet. (adni, adni, szeretni) És mindezeket tudná is adni, ha kellene ez a sok jóság. De csak kicsi jóság kell, és az is kizárólag akkor, mikor a férfinak komfortos. Ezzel – sok ilyen történtet ismerve – nehéz szembenézni. És azzal a legnehezebb, ha a kapcsolatba csak te engeded a hőt. Ő nem ad bele annyit – talán mert nem olyan szeretet és szereleméhes, mint te. Nem gondolkozik benned. Tunyán elviseli a borításod, szinte tűri, bár ez azért erős kifejezés, mert egyébként kedvére van a dolog. Nyilván ezért bukkan fel néha, mi másért tenné?</p>
<p><strong>Mire vár a férfi? Várjá', válaszolok. Semmire.<br /></strong>Szundari barátnőm szerint, ha ezt a helyzetet nem fogadod el, akkor valójában nem őt szereted. <br />Edit barátnőm szerint, lehet ezt így-úgy fogalmazni, de valójában arról van szó, hogy nem figyel rád. <br />Nincs rád ideje, kedve, energiája. (Az, hogy mielőtt szexelni akar kedvesemezik párat a cseten, az <em>nem</em> figyelem.) Nincsenek ötletei, apró gesztusai is alig, szeretetnyelve nagyon szűk mezsgyén jár. Egy ideig ezt is elviseled, sőt, még ezt a tulajdonságát is megszereted. S mikor már érzi, hogy rezeg a léc, akkor hoz egy szál virágot, küld egy linket valami dalról, hogy „erről te jutottál eszembe”. Ezzel megint elvagy pár hónapig, örvendezel, lám mégiscsak <em>szeret</em>. <br />Nem, a nő nem római meglepetéshétvégre, nercbundára, brillbrossra vágyik. (de) Hanem egészen kicsi, kreatív gesztusokra. Apró, „csak úgy” dolgokra. Mondjuk olyan mondatokra, hogy "Figyelj, az Enyedi filmet meg akarom veled nézni. Jövő hét csütörtök?" vagy "Nyáron elmehetnénk azokhoz a barátaimhoz, tudod, akikről meséltem. Esetleg két-három napra... Mit szólsz?" Az megvan, hogy azt írtam, hogy akár már egy ilyen mondattól is boldog a bige? Hogy ígéretekről, talánokról van szó, de pusztán a férfi szavaiból érzékelhető tendecia, dinamika legalább olyan boldoggá teszi - tenné - őt, mint mindezek megvalósítása. Mert azt éli át, hogy a férfi gondolkodik benne. Hogy lehetséges az együtt töltött minőségi idő. Bárhol.</p>
<p><span style="color: #993366;">A nőnek szüksége van arra, hogy a férfi ritmikusan kifejezze a szeretetét. Ritmikusan, de nem gépiesen. Hol így, hol úgy.</span> (ezt meg lehet tanulni, de erről majd máskor) És igen, a nő megkeseredik attól, ha, mint a székely viccben egy életre előre kell beosztania az évi két szál virágot, a néhány, valóban együtt töltött órát. És nem arról van szó, hogy mindig csak ketten legyenek, dehogy. Sőt. Csak szeretne belesimulni a férfi életébe, részt venni benne. (Ja! Az jó hír vagy rossz hír, hogy mindezek mellett, valahol mélyen tényleg kedvel téged a pasi?)</p>
<p><strong>Öleld meg a tigrist, nézz szembe a valósággal<br /></strong>Na jó. Ez van. Ismerd fel, ha ilyen viszonyban vagy. Láss rá saját hiányérzetedre. Légy tudatos, ne lebegj. Lásd meg, ha többet pakolsz a cuccba, mint ő, de teljes önmagad lásd meg, a felé táplált reményeid, elvárásaid is. Lásd a különbséget birtoklási vágyad és szeretetöntési vágyad közt. És ha jó neked, hogy ezek nem teljesülnek, ha így is jó és elég, akkor csináld így. Teljesen, vállalva magad előtt is, hogy ennyit kapsz. Ez a kapcsolat ILYEN. És neked így is kell. Viszont engedd el a fejedben megszólaló végefőcímzenét, mikor magatokról ábrándozol valami vágyott helyzetben, hagyd el homályos kis képzelgéseid, a várakozást a diznihercegnős jövőre. (Ezek a sóvárgások tesznek boldogtalanná, nem a pasi, <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/03/ferfi_olvasoszemuveggel" target="_blank" rel="noopener noreferrer">aki olyan, amilyen</a>.) <br /><span style="color: #993366;"> Ám ha azt ismered fel, hogy ez neked igazából nem jó, hogy neked ez kevés, hogy nem lehet alább adnod, mert az már nem te vagy, akkor vegyél egy nagy levegőt és lépj ki belőle. Most. (fájnifog)</span></p>
<p><strong>Megvilágosodás, Kanga egyetértő vakkantása <br /></strong>Na, aztán telt az a régi este, a barátok felemeltek, megtartottak, kimentem cigizni a teraszukra - akkor még szokásom volt -, és Kanga kutyájuknak – őrkutya-németjuhász keverék, a világ legjobbszivű behemótja* - meséltem tovább, hogy mivel vagyok torkig, torkig, torkig. Illetve nem az egészet mondtam el neki – hiszen tudta már –, csak azt hajtogattam, hogy „fáj, elég, többet érdemlek, ez a sztori nincs, csak én képzelem”. Kanga szfinxként ült velem szembe, minden szóra figyelt. Édes, enyhe, tavaszi este volt. Elhallgattam. Majd kimondtam neki azt a mondatot, amit már rég kellett volna:<br />- <span style="color: #993366;">Kanga! A lófasznak is van ám vége.<br /></span>Ekkor ő egy mély, „na, végre, hogy rájöttél lúzerkém” – szerűt vakkantott. Megvilágosodtam.</p>
<p><strong>Lola Sophia Coelha azóta kiérlelt szupertanácsai</strong></p>
<p><strong>Ne tedd:<br />- </strong>Ne szabadkozz a párkapcsolatban élő ismerőseid sajnálkozó mondataira. (Jaj te szegény... És akkor most senkid nincs?) Eltérítsenek az élet élvezetétől. De mondd meg nekik az igazat.<br />- És ne szégyelld magad előttük. Magad előtt se.<br />- Ne gyűlöld a boldog párkapcsolatban élőket. Fogadd el, hogy van, akinek összejött, a koala sem utálja a nádirigót. Mindkettőnek van létjogosultsága. VAN OLYAN, hogy boldog párkapcsolat. Ettől még TE IS VAGY.<br />- Volt pasid se utáld.<br />- Ne rágd a sztori fájdalmát. Felpumpálod, észre sem veszed és kiszorít a nappalidból, az életedből. Könnyedén, nagyvonalúan bukj, hát ez sem jött össze. Így jártál bébi. De ez vicces!<br />- Ne koldulj tőle búcsúszexet. Mert ezzel igazából szeretetet koldulsz.<br />- Ne sétálj bele magad által kifent kardokba: ne nézegesd a Facebookon, ne sodródj arra, ahol volt néhány boldog perceket. Ne reménykedj abban, hogy felbukkan, eléd áll és azt suttogja: hiányzol, rájöttem, hogy teljesen kellesz. <br />- Ne olvass jelekből: horoszkóp, aszcendens, kártya stb. Hagyd a fenébe. Te építed magad. Senki és semmi nem fogja megmondani, hogy igazából milyen ő. És csak te mondod meg magadról, hogy milyen vagy te.<br />- Ne hidd el magadnak, hogy téged rajta kívül már senki nem fog szeretni. Ne hidd, hogy te már senkit nem fogsz tudni szeretni. Ezzel egyáltalán ne foglalkozz: szeresd a hétfőt, a keddet, ami eléd jön.<br />- Ne igyál túl sokat. Ha iszol, csak barátokkal. Ne cigizz túl sokat. Ne cigizz.<br />- Ne gyötörd magad, hogy mivel cseszted el. Szeresd azt a lúzer csajt, aki vagy.<br />- Ne keress másikat. Pontosabban: ne keress.<br />- Figyelj rá, hogy a fájdalom ne változtasson hideggé, rideggé, számítóvá.<br />- Ne játszmázz. Ne manipulálj, ne kombinálj, könyörgöm ne gyárts szüntelen forgatókönyveket a fejedben.</p>
<p><strong>Tedd:<br />- </strong>Olvass a valódi jelekből. Hidd el azt az eddig félresöpört, szar kis érzést, hogy ez így nem jó neked, hogy csúszik a kuplung.<br />- Fogadd el, hogy ennyit tudott adni.<br />- Gyászold meg, fordulj a barátaidhoz, merj sírni a konyhapultjuknál. Mindenhol merj sírni.<br />- Viszont, ha rákívánsz maszturbálj rá. Meg bárkire. Szeresd magad.<br />- Legközelebb gyorsabban ismerd fel a te forróságodnál melegedni vágyókat, visszajárókat, bekönyörgőket, és fürgébben tedd ki a szűrüket a picsába.<br />- Sportolj.<br />- Tégy félre pénzt fogorvosra.<br />- Légy fegyelmezett. A nyár ellobbant már.*<br />- Szeresd a kudarcaid. Senki nem tud rólad annyit, mint ők.<br />- Engedd meg az életnek a szar randikat, nevess rajtuk, de ne bántsd meg a másik felet. <br />- Légy rugalmas: ha valaki, aki érdekel, bejön a teredbe, ne akadályozzanak a szokásaid, változtass rajtuk. Ezek csak a szokásaid, nem te.<br />- És ha beleakadsz valakibe, aki megmozgatja a szíved, ne óvd, ne tartalékold magad - csessz el megint pár adag maceszgombócot. Na sag schon.<br />- Örülj a gyerekeidnek, ha vannak. És annak is, ha nem lettek gyerekeid.<br />- A világra figyelj, ne magadra. Örülj.</p>
<p><strong>Epilógus<br /></strong>Ahogy írtam ezt a posztot egyedül ültem még a MÜPA teraszán, jósorsom vetett oda ismét, két nagyszerű férfibarátom hívott meg egy koncertre. (Majdnem <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2015/03/20/nap_napejegyenloseg_bach" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ilyesmire</a>.) Megint egy szívrobbantó tavaszi este. Budapest felett alkonyodott. Megérkeztek, nekem is hoztak egy deci bort. Na, mit írsz a blogba? Felolvasod nekünk? Felolvastam. Mély, döbbent csend. Majd egyikük megszólalt:<br />- Igen, a férfiak félnek.<br />- De mitől András, mitől?<br />- Attól, hogy farkasvakságban vannak, hogy nem látják át annyira magukat, mint a nők. Nem ismerik a szívüket, köd van bennük.<br />- Meg félnek a… - szólt hozzá Peci is – a játszmázástól.<br />- Értem. De végeredményben<span style="color: #993366;"> azt hiszem,</span> <span style="color: #993366;">a párkapcsolat, olyan mint a cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik.*</span> - mondtam erre én.</p>
<p>Aztán bementünk, lebegő regiszterekkel zúgó orgonamuzsikát hallgattunk, örültünk.</p>
<p> </p>
<p>*Petőfi Sándor, Lázár Ervin, József Attila, Woody Allen</p>
<p>painting: Cristina Troufa</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F24%2Fa_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F24%2Fa_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F24%2Fa_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Petiék konyhapultjánál ültem és sírtam"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/24/a_petiek_konyhapultjanal_ultem_es_sirtam#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12365779" border="0" /></a><br /></p>
nő
férfi
szex
fájdalom
férfiak
szerelem
kapcsolat
nők
szeretet
tudatosság
öregedés
életöröm
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/szerelem17.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/03/ferfi_olvasoszemuveggel
Férfi olvasószemüveggel
2017-03-03T11:26:25+01:00
2017-03-03T11:26:25+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="imgnotext" alt="ferfi12.jpg" src="https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/ferfi12.jpg" /></p>
<p> </p>
<p><b>Óda, himnusz, vallomás az érett férfihoz. Fényes reggel figyeljük meg azt a pompás példányt, aki most halad át a Moszkva téren. Ne mozdulj, ne beszélj, csak nézd.</b></p>
<p style="text-align: justify;">A férfinak, ha már olvasószemüvege is van, lelke is van.<br /> Abban pedig lassú, erős mozgások vannak. Alul, mélyen áramlanak benne a tektonikus lemezek, senki nem észleli azokat, még ő sem, bolygójának egyedüli lakója.<br /> Van, hogy érzi, hogy hegység gyűrődött benne az évek során.<br /> De olyan is van, hogy nem látja a Himaláját, csak a csiribiri vulkánkitörést. Olyankor áll a kráter szélén, csodálkozva bámul a kürtőbe, és nem is megállapítja, inkább kérdi: ez is én vagyok?</p>
<p style="text-align: justify;">Zavarja, hogy szemüveg kell neki, zavarát rögtön ki is neveti. Mindig keresi, hol a szemüvegem, riadtan tapogatja zsebeit, hunyorítva nézi a telefonját, a papírt. Szemüvegét felveszi, leteszi, megint fel, beszél, átnéz felette, megint leteszi, megint keresi.<br /> Pedig végtelen szexi vele, olyan, mint egy docens.<br /> (Doktor Rosst várják a kettes műtőbe, Doktor Rosst várják a kettes műtőbe! A Vészhelyzet és a Doktor House miatt ilyen hihetetlen vonzóak a sebészek? Rejtély.)</p>
<p style="text-align: justify;">Nem tudja - azért kicsit tudja -, milyen jó pasi, de ez nem érdekli. Nem ez érdekli. (Ettől őrjítően jó pasi.) Nem piperkőc, hanem tiszta, és az illata, a saját illata szédítő. (A piperkőc mindent megtesz, azért, hogy vonzó legyen, és a görcsös igyekezet miatt mégsem az. Az O. Sz. Férfi semmit nem tesz ezért, ettől az.)</p>
<p style="text-align: justify;">Ritkul a haja, ez már jobban zavarja, mint a szemüveg. Testesedik, erre hiú, de üdítően másképp hiú, mint a nők, nem abból a kétségbeesett pánikból. Komolyan hiú: megállapítja a tényt a test múlásáról, elkezd sportolni. Rászokik, onnantól kezdve másért csinálja. Fut a halál elől. Aztán már nem is a halál elől, csak fut. De komolyan ám. Ha úszik, nem szarozik, komolyan úszik. Minden nap. Komolyan veszi a dolgokat. Cigit is letette.</p>
<p style="text-align: justify;">Felelőségteljes, viszi a cuccot. Mindent visz, térdig érő szűz hóban, szánon húzza maga után a gyereket, a betegeskedő szülőt, a jajsegítskiegykilóval barátot, az ezer, időről időre újratermelődő számlát. Betér a pubba, iszik egy single maltot, fizet a pultnál. Kimegy, hám, szán, tovább.</p>
<p style="text-align: justify;">Erős, nyugodt, nem invazív, hanem őshonos. Már nem szikrázó srác, mint huszon-, harmincéveiben, ez már a tűz. (teletömte a kályhát fahasábbal, merő izzás az egész, vassal piszkálja, nézi a ragyogást, elégedett, hallgat) Most már nagyon tud szeretni. Tudatosan boldog a gyerekeitől, vagy egy jó levestől. (nagyon finom – mondja ezt is komolyan) Szindbád, aki sehol nincs otthon, és mindenhol otthon van. Csak magában van otthon. (Latinovits felnéz, októberi napsütés, vörös borostyán zuhatag közt egy ablak félig nyitva)</p>
<p style="text-align: justify;">Az olvasószemüveges férfi érett bor, de nem nehéz, gyomrot megülő villányi, hanem hatputtonyos negyvensokéves tokaji. Desszertbor, néhány korty a menyországból. (Ezt várjuk legjobban: jó, de mi lesz a desszert?)</p>
<p style="text-align: justify;">Már nem akar győzni, illetve már nem úgy akar győzni, mint csikókorában. Nádas Pétert egyszer idegenek megütötték az utcán. Elmesélte, hogy milyen volt felfognia azt, hogy lehet veszíteni, akár ilyen nyers, egyszerű helyzetben is. Van, hogy az ember a földre kerül. Van ilyen – ennek az elfogadása az igazi erő, mikor rájön, hogy nem lehet mindig győzni. Fail better. (Iskola a határon) Sírt már nő miatt, meg mikor a gyereke született vagy mikor meghalt a nagyapja. Vagy éppen nincs semmi tragédia, csak magába roskadva ül a kanapé szélén, bámul maga elé, ma brutál napja volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Sok minden árulkodik arról, ahogy autót vezet. Uralja a kocsit, az a legszebb, mikor előzésnél, sávváltásnál a visszapillantót figyeli. Akkor a legszebb mikor valamire figyel.</p>
<p style="text-align: justify;">És miket tud mondani, csak úgy, a semmiből! Sávváltás közben könnyedén odavet pár szót, és egy mondattal megint feltárja valamelyik titkos, mély termének kapuját. (Amit a jól ismert <em>Kékszakállú, add a kulcsot, add a kulcsot, mert szeretlek</em>-es hisztérikus követeléssel <em>sajnos</em> nem lehet elérni.)</p>
<p style="text-align: justify;">Szája sem, pénisze sem hazudik, ez az ember transzparens. (hazudni fárasztó, meg idő sincs már rá) Az ölelések közötti halk, nevetős beszélgetésben kinyílik a szíve. Olyan, mint az engedelem, két szeméből ragyog a szerelem a sötétben.</p>
<p style="text-align: justify;">De a legjobb a mosolya. A mosolyráncai a legjobbak.</p>
<p style="text-align: justify;">Pompás lénye horizontját tájsebek tarkítják, a veszteségek lenyomata. Talán ezért is kiváló a humora.</p>
<p style="text-align: justify;">Kabátzsebének mélyén olvasószemüveg, lelkének mélyén lassan áramló tektonikus lemezek, ezekkel megy át a Moszkva téren – X generációs, így hívja a teret.<br /> Sebezhető és győztes, erős és esendő. Milyen gyönyörű! Nyilvánvaló annak az igazsága, hogy Isten a saját képére teremtette őt. Nem is siet, nem is ballag, hanem sétál. Teljes tévedés a <em>megszerzése, visszaszerzése, elcsábítása, birtoklása, megtartása</em> meg a többi parádés női téveszme. Csak nézd milyen. Szabad.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F03%2Fferfi_olvasoszemuveggel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F03%2Fferfi_olvasoszemuveggel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F03%2F03%2Fferfi_olvasoszemuveggel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Férfi olvasószemüveggel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/03/03/ferfi_olvasoszemuveggel#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12308387" border="0" /></a><br /></p>
élet
nő
férfi
szex
stressz
test
szerelem
lélek
szeretet
idő
öregedés
életöröm
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
https://m.blog.hu/me/meguntamfelni/image/ferfi12.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/01/22/orkeny_istvan_anyu
Örkény István: Anyu
2017-01-22T00:30:58+01:00
2017-01-22T00:30:58+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-3916" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2017-01-22/12281867/gyerekugrik.jpg" alt="gyerekugrik" width="662" height="960" /></p><p>
Az Üllői úton történt, korán reggel, a villamos hátsó peronján. Ott, ahol jólesik kinézni az ablakon, és lesni, miképp fut ki lábunk alól az utca, s hogyan siklanak elő a kerekek alól a sínek. (…)<br />
Az Üllői út vége táján nincs is más, mint az anya, kézen fogva, a kisfiával.<br />
Magas termetű, szép szál asszony az anya, barna hajú, barna szemű, komoly, megfontolt természet. Azt, hogy komoly és megfontolt, a nézéséből lehet kitalálni, abból, ahogy maga elé tekint, elmélázva, mintha a villamos piszkos fapadlóján egy gondból és örömből szőtt szőnyeg lenne kiterítve, s ő annak cikornyáit vizsgálná szoros figyelemmel... Aktatáskát szorít a derekához, ő is munkába megy.<br />
A fiúcska kistáskát lóbál a kezében. Nyolcéves forma, surbankó legényke ő, termete a magasba igyekszik, hogy megközelítse az anyját. (…)Tűhegyes, turcsi orrán még ott virít a két pár halványuló, nyári szeplő, amitől minden gyerek arca - nem tudom, miféle eszmekapcsolás révén - valamiféle életrevalóságról és ármányosságról tesz tanúbizonyságot. Szeme barna, mint az anyjáé.<br />
A most következő megállónál a kisfiú leszállt. Ez úgy történt, hogy az anyja megállt a legfelső lépcsőfoknál, és megsimogatta a kisfiú tejszín fehérségű arcocskáját. A gyerek lelépett a lépcsőn, megállt a járdaszigeten, és fölnézett<br />
az anyjára, az meg vissza rá, s a jobb kezével kétszer, alig észrevehetően intve, azt mondta gyöngéden, csendesen:<br />
- Lacika, szervusz.<br />
- Szerbusz, anyu - mondta a kisfiú.<br />
Az anyu kihajolt a villamosból, végigtekintett az Üllői úton mind a két irányba, és azt mondta:<br />
- Most átmehetsz, Lacika.<br />
A villamos csengetett és elindult, a kisfiú pedig állva maradt a járdaszigeten. A megálló távolodott, a lábunk alól fényesen futottak elő a sínek, s Lacika állt és várt, és egyre kisebb lett, ahogy nőtt közöttünk a távolság.<br />
Anyu csak nézett utána, a villamos ablakából. Épp átellenben feküdt az iskola. Nem látszott sehol semmiféle jármű, de a kisfiú mégsem mozdult a helyéről. Állt, és nézett a villamos után.<br />
Anyu aggódva támaszkodott neki az ablak üvegének. "Miért nem megy át az a gyerek?" - töprengett magában. De ebben a pillanatban egy füstokádó motorbicikli fordult be a szemközti kis utcába, az iskola mellől. A motorbiciklit mi nem láthattuk jönni, de a kisfiú igen. Ezért állt és várt. Egyre gyorsabban robogott a villamos. A motorbicikli már régen eltűnt, de a kisfiú még mindig nem mozdult a helyről, ahol búcsút vett az anyjától – de ahogy nőtt a távolság, egyre kisebbedett az a pöttömnyi figura. Most már egészen kicsire zsugorodott, és látni sem lehetett olyan tisztán, mint az előbb. Nemcsak a távolság nőtt köztünk percről percre, de egyre több jármű hajtott be a képbe, szekerek, teherautómobilok, szembejövő villamosok és az úttesten átkelő járókelők - mind közénk furakodtak, anyu és Lacika közé. De hát miért nem indul az a gyerek? Csak áll és áll, mintha megbabonázták volna...<br />
Ekkor azonban megint kihajtott egy jármű a keresztutcából, egy rohanó jármű, melyet mi nem láthattunk közeledni, csak ő.<br />
Harmadszor is megállt a villamos. Leszállt a kifutógyerek, s mi csilingelve folytattuk utunkat. Néztem én is, erősbödő kíváncsisággal, ott-e még a gyerek, de már nem láttam. Anyu még látta. Anyu a hideg üvegnek döntötte homlokát, és nézte Lacikát állhatatosan. Nézte, s én még nem láttam soha ilyen nézést. Nemcsak a szemével nézte, hanem homlokával és orrával, bőrének minden pórusával és a bőr alatt feszülő idegekkel. Egy nagy szemmé vált ez az asszony, kiszállt önmagából, suhant végig az úttesten a fiához, s csak nézte. Csak nézte, nézte, bepólyálta szeme barna bársonyába, körülvértezte szeretete vaspáncéljával, úgy nézte, nézte, nézte azt a gyereket... Így csak ők tudnak nézni, az anyák. Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak e szeretet erejével, ha rajta utazik a fiuk...<br />
Már a negyedik megállóhoz közeledtünk. Már el is fordultunk az Üllői útról, s azt a járdaszigetet régen leradírozta a távolság, és még el is takarta a kanyarulat. De ekkor az anya lassan fölemelte fejét, két barna szemöldöke fölszaladt a homloka közepére, két ajka elnyílt egymástól, s köztük előbukkant a nyelve hegye: Lacika lelépett a járdaszigetről.<br />
Mosolygós szemmel kísérte nyomon. Ebből rögtön tudtam, hogy a gyereket nem fenyegeti veszély, semmiféle jármű nincs a látóközeiben. Tudtam, hogy Lacika nyugodtan megy át az úton, s tudtam - mert írva állt anyu homlokán -, hogy szerencsésen átért a túlsó partra. Egy pillanat múlva fölrezzent az asszony, és hátat fordított az ablaknak.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F01%2F22%2Forkeny_istvan_anyu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F01%2F22%2Forkeny_istvan_anyu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F01%2F22%2Forkeny_istvan_anyu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Örkény István: Anyu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/01/22/orkeny_istvan_anyu#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281867" border="0" /></a><br /></p>
gyerek
halál
anya
apa
fájdalom
baleset
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2017-01-22/12281867/gyerekugrik.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2017/01/08/akik_elnek_azok_delnek_mennek_297
Akik élnek, azok délnek mennek
2017-01-08T01:41:13+01:00
2017-01-08T01:41:13+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p></p><p style="text-align:justify;"><img class="alignnone size-full wp-image-3855" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2017-01-08/12281863/nc591olaszorszc3a1gban.jpg" alt="noolaszorszagban" width="640" height="645" /></p>
<p style="text-align:justify;">Jósorsom Firenze mellé vetett néhány napra, jóbarátokkal!<br />
Most érkeztünk, még nem is tudok mit írni, három éve nem utaztam - pedig az a legeslegjobb. nem, van még, ami ehhez mérhető, de kevés -, és eljőve az otthoni fagyhalálos hírek, a stressz, meg elcseszett ügyeim dermedék januárjából,<br />
jelenleg egy kisváros mediterrán főterére néző ablakánál ülök, lábam meleg radiátoron, mert itt is kurva hideg van, de ez enyhébb, meg egyébként is, ez középkoris, cinquecento tél – ötszáz éves házban lakunk, a falak olyan vastagok mint Lorenzo Medici... ööö, nem, inkább nem folytatom ezt a hasonlatot, valamint fagerenda, terakotta padló, wifi, Toscana -, és csak nézem az éjszakai főteret, olaszok még persze most is vigadnak, kávéházi asztalok kipakolva, mi itt fent Calvadost iszunk, Galamb és Bori zene nélkül táncolnak polárban, és megyünk majd az Uffizibe, és az egész szuperszenzációs.<br />
Asszem még írok innen a héten, mert rá vagyok izgulva az ügyre, imádom Olaszországot, itt is mindig azt érzem, hogy otthon vagyok, habár Firenzében még nem voltam, de most, most majd megyek, sorsom kegyes.<br />
Akik élnek, azok délnek mennek, akik haldokolnak, északnak. Ott fagynak meg, cinquecento nélkül.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F01%2F08%2Fakik_elnek_azok_delnek_mennek_297%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F01%2F08%2Fakik_elnek_azok_delnek_mennek_297%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2017%2F01%2F08%2Fakik_elnek_azok_delnek_mennek_297%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Akik élnek, azok délnek mennek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2017/01/08/akik_elnek_azok_delnek_mennek_297#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281863" border="0" /></a><br /></p>
barátok
utazás
tél
életöröm
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2017-01-08/12281863/nc591olaszorszc3a1gban.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/12/23/a_karacsony_elotti_kisfiu
A Karácsony előtti kisfiú
2016-12-23T02:05:04+01:00
2016-12-23T02:05:04+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p></p><p style="text-align:justify;"><img class="alignnone size-full wp-image-3676" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-12-23/12281857/adventalexander.jpg" alt="adventalexander" width="1200" height="787" /></p>
<p style="text-align:justify;"><strong>Rövid mese december huszonharmadika varázsos napjára.</strong></p>
<p style="text-align:justify;">Volt egyszer egy kisfiú, aki nem is a Karácsonyt, hanem a december huszonharmadikát szerette a legjobban.<br />
Koromfekete éjszakának látszott, pedig reggel volt, hat óra, mikor Peti szívdobogva felébredt. A gyerekszoba ablakai a Körkocsis utcára néztek. Odakint nem rezzent a dértől csillogó világ. A több ágy körvonala és a halk szuszogás jelezte merre alszanak kistestvérei.</p>
<p style="text-align:justify;">Ketyegett a tehenes falióra. Holnap lesz Karácsony. Erről álmodozott november közepétől. Reggelente egyre később világosodott, és délutánonként egyre korábban ragyogott fel néhány percre az alkonyodó ég vörös csíkja. A felnőttek sóhajtoztak, búvalbélelt nagykabátokban siettek fekete utcákon. Petiben viszont egyre nőtt az öröm, a várakozás. Még álmodott is a rücskös üvegajtón át összemosódva világítós színes fényekről.</p>
<p style="text-align:justify;">December elején az adventi koszorú elfoglalta helyét az ebédlőasztal közepén. Anyával feldíszítették a lakást. Ha kisütött a nap, felfénylettek a színes selyempapírból hajtogatott áttetsző ablakdíszek. A mézeskalácssütésre átjöttek az unokatestvérek is, együtt szaggatták a fűszeres tésztát. Aztán már nem csak csillagokat szúrtak ki, hanem formáztak mindenfélét: házat, kiskutyát, szemüveget, meg szemüveges kiskutyát, házat fülekkel, házat szemüveggel, orral. Rengeteget nevettek, mikor kivették a sütőből a ducira sült süteményeket.</p>
<p style="text-align:justify;">Telt a hónap, egyre több lett a jel. Anyáék nagy ruhásszekrényét, amibe egész évbe be lehetett mászni, egyszer csak bezárta valaki. A felnőttek csak vonogatták a vállukat, nem tudták kinél van a kulcs. Az utolsó héten a finomságokat, sütni és főznivalókat kellett megvenni. Azonnal kipattant az ágyból, mikor a Nagymama óvatosan benyitott a gyerekszobába és halkan megkérdezte: Péterkém, jössz piacra? Téli reggel a Városháza mögött gőzölgő sziget volt a piac. Nyüzsgés a hajnali sötétben. Nagymama sorbanállás közben ismerősökkel beszélgetett, és mindig ettek lángost a vásárlás után.<br />
- Várod a Karácsonyt kisszívem? – kérdezte Nagymama.<br />
- A huszonharmadikát várom. Az a legjobb – válaszolta Peti.<br />
- Miért?<br />
- Mert akkor még nem kell izgulni, de már jó. És mert még bármi lehet.<br />
És most itt van a Karácsony előtti nap. A tehenes óra negyed nyolcat mutatott, a fekete éjszaka kiszürkült, a szoba jól ismert formáját mutatta. Havazni kezdett.<br />
Felkelt. A felnőttek már ébren voltak, reggeliztek, kávéztak. Csodálatos, nagy rend volt a házban. Kistestvérei is felébredtek. A délelőtt órái lassan teltek, de ez jó volt, pont így képzelte, hogy ilyen lesz. Húga gyakorolt a zongorán, Ilonka néni a másnap esti vacsorához törölgette a porcelánokat, evőeszközöket. Mártásostál, halkés került elő a tálalóból. Holnap vendégek jönnek vacsorára, sokan lesznek.</p>
<p style="text-align:justify;">Anya nevetése gurult ki a konyhából. Hadd lám csak a hóállásjelentést!- mondta Péter kapitány a Víztorony tetejére pillantva. Havazáskor ezt szokta mondani. A Víztoronyra már vastag, fehér sapkát kötött az ég. Soha ilyen szép napot. Apa felszólt az emeletre: Vegyétek a kabátot! Huszonharmadika és huszonnegyedike délután mindig elmentek vele a másik Nagymamáékhoz uzsonnára. Ma még nincs ünnep, csak az előtte van. De holnap, mikor majd hazajönnek és beszaladnak a kapun, az ajtón, aztán végig az előszobai folyosón egészen a csukott, homokfúvott üvegig, aminek apró göröngyei, dudorai színesen összemosódva fénylenek a mögötte lévő meglepetéstől, holnap már minden eldöntött és kész lesz. Ma még nincs kész az ünnep, csak készül.</p>
<p style="text-align:justify;">Apa elhozta a sétára a fényképezőgépét is, fotózta a várost, a házakat. A havazás elállt. A másik Nagymamáékhoz érve a kicsik beszaladtak, Peti lassabban ment, meg kellett simogatnia a korlát levéldíszeit, ezt jövet-menet mindig megtette.<br />
- Állj meg ott egy pillanatra - szólt Apa és a gépet állítgatta. Peti megállt.<br />
A korlát vasszaga, a tél szaga, és a nyitott ajtóból áradó meleg kalácsszag keveredett.<br />
Egy pillanatra felfénylett a halvány délutáni nap. Peti hunyorítva nézte, hogy közte és Apa között rózsaszínű a hó.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F12%2F23%2Fa_karacsony_elotti_kisfiu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F12%2F23%2Fa_karacsony_elotti_kisfiu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F12%2F23%2Fa_karacsony_elotti_kisfiu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Karácsony előtti kisfiú"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/12/23/a_karacsony_elotti_kisfiu#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281857" border="0" /></a><br /></p>
gyerek
tél
gyerekkor
életöröm
Karácsony
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-12-23/12281857/adventalexander.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/12/17/hiaba_elni_a_szakadek_szelen_kezdjuk_a_vegen
Hiába élni a szakadék szélén, kezdjük a végén
2016-12-17T23:20:47+01:00
2016-12-17T23:20:47+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p> <br /></p><p style="text-align:justify;"><img class="alignnone size-full wp-image-3624" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-12-17/12281855/fc3a9rfitemel.jpg" alt="ferfitemel" width="700" height="957" /></p>
<p style="text-align:justify;"><strong><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Beszámoló Editnek férfiakról, télről.</span></strong></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Circikém,<br />
odavagyok, romjaimban heverek. (nem)<br />
Mostanában valahogy csak karácsonyi hangulatban andalgó, velünkkorú párok jönnek szembe -<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">akik tudják a jó párkapcsolat titkát,<br />
akik nem dugnak félre, hé, gondolatban sem!,<br />
akik drágámoznak és édesemeznek, fogdossák egymást társaságban is, meg kábé mindig,<br />
akik tizenéves házasság és két gyerek után is minden héten (kétszer?) hatalmasakat huncutkodnak,<br />
akik szelíden, őszintén, pohárdobálás nélkül meg tudják beszélni problémáikat, de úgy ám, hogy azt követően sem zörögnek csontvázak Bergsfjord gardróbszekrényükben (estjük zárása nyilván gigaszex),<br />
akik tudják jól szeretni egymást élethosszan -,<br />
szóval az elmúlt néhány hét során bizonyos tapasztalatok alapján szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg alkalmatlan vagyok a magamkorú rendes életre, a normális viszonyra. (azmilyen?) (demivanhamégis?) </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;"> </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Nem gond Circikém, magamnak csináltam. </span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">De hiányzik a férfierő. A férfilét. A férfi. Férfi.<br />
Nem, most nem a szexről van szó, hanem arról, hogy elvesztettem a postaládám kulcsát.<br />
És, franc aki megette, sehogy nem tudom kipiszkálni belőle a számláim, nota bene a felszólító számláim. Szomszéd kulcsa nem nyitja. (A régi címre persze küldtek, Phelps felhívott, hogy a Katasztrófavédelemtől kaptam ajánlott levelet, wtf kérdeztem riadtan, azt felelte „látod, végre foglalkoznak az ügyeddel”)<br /></span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Venni kéne egy másik, megfelelő postaládát, felfúrni, az egész projectet menedzselni, megoldani. Valamint el kéne érni, hogy végre elektronikusan küldje az ELMŰ és a Vízművek a számlákat. (Igen, tudom, regisztrációs ügyben is a gyengeelméjűség tüneteit mutatom, minden kódot és rejtélyes jelszót követelő honlaptól sokkot kapok. Képtelen vagyok követni, milyen számsorokat kérnek rajtam számon ezek a szigorú cégek.)<br />
Ennek az lesz a következménye, hogy mindjárt kikapcsolják a villanyt meg a vizet. (amiket befizetnék, ha hozzájutnék a számlákhoz)</span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Vannak dolgok, amit csak a férfiak tudnak megoldani. Én csípőből megfőzök egy tízszemélyes, tízfogásos indiai vacsorát. Csípőből lövök. Kosztolányiról három órán át tudok beszélgetni, szóismétlés nélkül. Tudom mikor, hova kell tenni a hangulat végett gyertyát, mécsest. Kiválóan játszom ukulelén. Szórakoztató vagyok ágyban is. De egy elveszett postaládakulcs kifog rajtam. Vergődök a tárgyi élet talaján.<br />
Nem tudok összerakni egy papírdobozt, hiába van rárajzolva egyértelmű nyilakkal hogyan s mikéntje.<br /><a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2015/04/06/parhuzamos_parkolas_342">Még mindig nem tudok párhuzamosan parkolni </a>– habár kaptam barátoktól útmutatást mikor erről írtam, de én csak attól fogom tudni, ha valaki mellettem ül, és szól, hogy "most", aztán mondja, hogy mit rontottam el negyedszerre is, és akkor ötödjére meglesz –, félek lemenni a pincébe a fáért, mert úgy érzem magam, mint Clarice Starling a különösen veszélyes sorozatgyilkosok között. Pedig ebben a pincében csak pókok vannak. Asszem. Nem tudom felfúrni a függönykarnist, és nincs kinek esedeznem, hogy ezt megtegye. Minden fúrós férfibarátom elfoglalt, nem ér rá (né und kétgyerek, karácsonyi andalgás stb.). A többinek meg nincs Black and Decker-e. </span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">A férfiak befúrnak tiplit, feltesznek polcot, <a href="http://meguntamfelni.blog.hu/2016/11/05/bikazasi_alaptipusok">könnyedén bikáznak autót</a> és nyitnak ki konzervet, tudnak regisztrálni pokoli honlapokra, tudnak gyújtóst szekercézni, felhozzák a fát horrorpincékből, beszorítják a fenyőfát a talpba, meg tudják oldani a Küklopsz problémát, és mindezek után Ithakában fel tudják ajzani az íjat.<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Ezt szeretem bennük, hogy konkrétak, tömörek, nagyok. Nehezek. Leleményesek.<br />
T</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">énfergek a felfúrandó képek, a bepurhabozandó rések közt. Nem rossz ez Circi, csak némileg hiányos. (gyerekeimről nem írhatok, megtiltották a kis mocskok. jól vannak)</span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Én is láttam a videót a héten, mikor a berlini metró lépcső tetejéről hátbarúgással küld le egy nőt a lépcső aljába egy férfi. (az nem férfi) Egyszer meg a Lehel piacnál láttam, mikor egy ötvenes pasit, aki bevásárlás után kezében nagy tálca tojással ment a feleségével, egy szembejövő srác véletlen vagy szándékosan meglökött. Repült a földre harminc tojás. A pasi beszólt, a srác rögtön ütött, majd mikor a pasi földre került ott rúgta tovább a fejét. Álltak körben a többi férfiak, nézték. Senki nem lépett közbe. A szörnyeteg kifulladt, abbahagyta, elsétált. A fekvő ember fejéből szivárgó vér összekeveredett a tojások sárga levével.<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Erejükről nem tudják, milyen hatalmas. </span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Aztán egy nyári hétvégén láttam, mikor négy tüneményes Mekk Mester megvalósított egy bódét lécekből az egyikük telkén. Méregettek, morfondíroztak, vitatkoztak, okoskodtak, ástak, szögeltek, néha elcseszték, szivatták egymást, nevettek. Annyira viccesen és édesen csinálták, hogy odaültem a munkaterület elé egy hosszúlépéssel és csak élveztem az eseményeket. Nem tudják, milyen helyesek. </span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Dübörög bennük a tesztoszteron, ennek a csodájával sem lehet betelni. Engem fizikailag még nem bántott egy sem. Ja, még azt is szeretem bennük, hogy okosak, érzékenyek -habár sok érzelmi autista-, meg hogy a nőktől teljesen eltérő módon kommunikálnak, és hogy nekik <a href="https://www.youtube.com/watch?v=fK7jbaUc8nA">semmi doboz is van a fejükben</a>, ami sok mindenre magyarázatot ad, meg hogy speciális, koncentrált arccal fúrnak, és utána, mikor elkészült végre a nagy mű, felpattintanak egy sört és elégedett, na-ezt-megcsináltam pofával nézegetik a szöget, amit betipliztek.<br />
Azt az arcot szeretem legjobban. </span></p>
<p style="text-align:justify;"><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Azt mondtad Circikém, csak az első tél lesz nehéz. Benne vagyunk, és mégsem rosszkedvünk tele. Jóvanna, tényleg nem jár minden, csak hatalmas egóm baszakodik, ismersz.</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">
</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">De: a témát folytatjuk! A férfiak farkának csodálatos mivoltáról karácsony és szilveszter között írok.<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Ölel<br />
Lola<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Ui: levelet a hét elején írtam, ma egy másik szomszéd kinyitotta a postaládát, rengeteg számla megvan! Regisztrálást megint megúsztam.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F12%2F17%2Fhiaba_elni_a_szakadek_szelen_kezdjuk_a_vegen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F12%2F17%2Fhiaba_elni_a_szakadek_szelen_kezdjuk_a_vegen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F12%2F17%2Fhiaba_elni_a_szakadek_szelen_kezdjuk_a_vegen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hiába élni a szakadék szélén, kezdjük a végén"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/12/17/hiaba_elni_a_szakadek_szelen_kezdjuk_a_vegen#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281855" border="0" /></a><br /></p>
férfiak
nők
tél
magány
életöröm
Karácsony
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-12-17/12281855/fc3a9rfitemel.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/11/26/inkabb_asgard
Inkább Asgard
2016-11-26T21:52:11+01:00
2016-11-26T21:52:11+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-3483" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-11-26/12281849/nc591repc3bcl.jpg" alt="norepul" width="640" height="800" /></p><p>
Ja, és voltam a héten haldoklónál is, de ezt sem írom meg. (angyala ölében van. most) Úgysem érdekel titeket.<br /></p><p>
Titeket nem érdekelnek a valódi félelmeitek, nem akartok szembenézni velük, toljátok azokat, elfordítjátok a fejeteket, csak a szexre, a viccesre kattintotok, féltek azoktól a kényelmetlen érzésektől, amik elhomályosítják a jó kis kellemes, középosztálybeli rutinotokat.<br />
Fostok belegondolni az igazi parába, szétmálló időtökbe, saját halálotokba, a mélyszegénységbe, a gyerekbántalmazásba, az újkori népvándorlásba, abba, hogy császárrá koronáztak egy klímaválságot tagadó animális lényt, kínos látni a saját környezetszennyezéseteket, azt, hogy a Föld beteg a konzumidiótizmusunk miatt, észre sem veszitek, hogy mindig a telefonotokat basztatjátok, hogy a kommunikációtokban nincs figyelem és jelenlét, hogy a karácsonyotok egyenlő a vásárlással és a zabálással, nem látjátok, hogy nem tudatosan éltek. Nem tudjátok, kik vagytok.<br />
Csak vannak ezek a homályos szorongások. Black Friday. A Black Sabbath előzenekara.<br /></p><p>
Nem tudjátok, hogy az állat és az angyal között vagyunk, ki félig macska, ki félig aligátor, ki félig kerub. Reggelente beülsz egyedül a kocsiba, tolod az irodáig, egyesből váltasz kettesbe, naponta két órát szennyezed a világot, csak azért, hogy kényelmesen juss el a garázsodból a mélygarázsig. Hány éve csinálod? Barátom meg fogsz halni. És majd csak az utolsó percekben fogod meglátni, hogy egybe vagyunk, egy lény vagyunk mind.<br /></p><p>
Jártam a héten az IKEA-ban is. Konzumidiótaként keringtem a lomok közt. Vásároltam. Erről eszembe jutott, hogy társírója voltam a <strong>Hideg hideg hideg</strong> című skandináv sci-fi kriminek, ami nem jelent meg, nem is fog. (jobb ez így)<br /></p><p>
Inkább Asgardról írok ma, nem a fent sorolt félelmekről.<br /></p><p>
Előzményként legyen elég annyi, hogy egy Asgard nevű dán nyomozót üldöz az orosz titkosszolgálat, és persze összejön egy Helga nevű német nővel, akivel elvetődnek egy lakatlan trópusi szigetre. Ott Asgard a banánevéstől furcsa állapotba kerül. In medias res:<br /></p><p>
<em>Asgard a sziget barlangja felé rohant az ösvényen. Útját kidőlt fa keresztezte, át akarta ugrani. Nem sikerült. Felpattant, tovább száguldott. Bele egy liánba. Káromkodva szaggatta le magáról. Az ösvényt patak szelte át, ezt is át akarta ugrani. Nagy lendülettel. Nem sikerült. Kificamodott a bokája, elterült, most már tényleg ideges lett.</em>
<em> Sántikálva vonszolta magát tovább. Arcába bokrok ágai csaptak, bonobó horda sikoltozott felette, vizelnie kellett.</em>
<em> Egyetlen pillanatra eszébe jutott Helga – akit utoljára a parton látott, a nő ép a bikini-vonalát szőrtelenítette egy fenyőfáról leszedett gyantával, mikor a semmiből felbukkant - roaff, roaff, roaff - a helikopter. Nem féltette Helgát, tisztában volt vele, hogy ki tudja magát dumálni, ha arra kerül a sor. De ő, Asgard nem tudja magát kidumálni, soha nem is tudta. Vlagyivosztokban sem, Jászberényben sem, Bogotában sem, és az Isten verje meg, sehol sem. Végre elért a barlanghoz, lihegve kapaszkodott a sziklahasadék szélébe.</em>
<em> Hallotta még a helikoptert, de a roaffogást már puhán tompította a dzsungel sűrű, nedves békéje.</em>
</p><p>
<em>A majmok is hallgattak végre, csak a termeszek rágtak, meneteltek a fák törzsén. „Szergejék üldöznek, vagy ha nem ők akkor kik? Megint kudarcot vallok, mint Vlagyivosztokban? Vajon meddig bírja a vérkeringésem, hogy folyvást kanos vagyok a banántól? Apropó, mi a bánatos faszomat keresek egy trópusi szigeten, az én évi tizenöt fokos átlaghőmérséklethez szokott skandináv szervezetemmel? Most mi járunk ezzel a mániákusan szőrtelenítő nővel vagy csak szexelgetünk? Hogy lehet itt cigihez és vodkához jutni? És ki vagyok én valójában? "– cikázott a fejében egyszerre hét kérdés. Nem hét, hanem nyolc. A halántékát dörzsölte, mint mindig, mikor megfeledkezett valamiről.</em>
</p><p>
<em><strong>Asgard, kincsem, Te nem létezel. Az Asgard szó csak egy IKEA kanapé neve, háromszemélyes, kihúzható. Sajnálom drágám</strong> – hallotta fejében az anyja káráló hangját. Mami hagyj békén a hülyeségeiddel, nem vagyok kanapé, és Skerson öcsém sem állólámpa. A fiaid vagyunk, megmondta a terapeuta. Menj ki a fejemből. Koncentrálnom kell, meg kell tudnom, hol vagyok, meg kell találnom a professzort, és eszembe kell jusson, miről feledkeztem meg…</em>
</p><p>
<em>- <strong>Rólunk feledkeztél meg</strong> – szólt egy szelíd, valódi hang, végre nem az anyja képzeletbeli kotkodácsolása. Felegyenesedett, a homályba bámult. Csillogó, fekete szempár nézett vele szembe. Madár rikoltott magasan a párás csöndbe, Asgard nem bírt megmozdulni. Karnyújtásnyira tőle, a barlang szájában zöld pikkelyekkel borított gyíkember állt. </em><em>Teste halványan ragyogott. Mosolyogott.</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F11%2F26%2Finkabb_asgard%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F11%2F26%2Finkabb_asgard%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F11%2F26%2Finkabb_asgard%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Inkább Asgard"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/11/26/inkabb_asgard#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281849" border="0" /></a><br /></p>
szocio
halál
félelem
zen
napló
környezetvédelem
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-11-26/12281849/nc591repc3bcl.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/11/19/szogek_397
Szögek
2016-11-19T19:47:51+01:00
2016-11-19T19:47:51+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p></p><h3><img class="alignnone size-full wp-image-3440" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-11-19/12281847/szogek.jpg" alt="szogek" width="535" height="355" /></h3>
<h4>Vendégposzt, <strong>Emma Norton </strong>nevű blogolvasóm írta. Fogadjátok szeretettel.</h4>
Fázik.<br />
Didereg.<br />
Szinte hallja a fogak koccanását.<br />
Bömbölteti a fűtést a fiatban, de reszketés nem múlik.<br />
A kocsiban megáll az idő, szinte csak a fák suhannak a kinti villódzásban.<br />
Fél.<br />
De mitől?<br />
Idegesen beletúr a hajába, nagy levegőt vesz, megpróbál lenyugodni, ki akarja kilazítani az izmait, erőtlenül próbálja elterelni gondolatai zümmögését.<br />
Óóó, bárcsak lekapcsolhatná a fejét!<br />
Matatni kezd, rágót keres, perszehogy leesik, perszehogy pont a gázpedál alá, csendesen vigyorogni kezd, már-már ismerősként köszönt rá ez a káosz, mikor hozzámegy.<br />
Végiggondolja az elmúlt pár óra eseményeit, a kapkodást, a sok telefont, az anyám nyugitól-az idegesítő melós dolgokig. Mindig ez van, de neki sosem mondja, mert minek is, meg úgyis megoldja és akkor már tök felesleges.<br />
Vajon várja?<br />
Vajon neki is vannak apró szögek ilyenkor a gyomrában? Vagy a pasik egyáltalán nem ilyenek?<br />
Meg van a rágó, végre nem koccannak a fogai – kicsit megnyugszik.<br />
Elered az eső. Egy pillanatra rácsodálkozik az ablaküvegre, minden cseppet egyfelé sodor a menetszél - szereti.<br />
Elhatározta nem tesz fel most sem kérdéseket. Olyanokat.<br />
Csak emilyeneket.<br />
Minek kérdezzen rá olyasmire, amire úgy sincs válasz?!<br /><p>
Közeledik.<br />
Szögek ütődnek a gyomrában, szinte hallja a fémes hangokat, egy pillanatra lehunyja a szemét. Szögek helyett inkább pillangókat akar! Színes, le-föl táncoló pillangókat!<br />
…mindig ez van. Fantáziál. Vajon beteges? Vagy sem?<br />
De tény, hogy segít.<br />
Ez segítette egész életében.<br />
Amikor beviharzott a fickó az életébe, akkor is ez lökte át a holtponton, a lelkiismeret „deraszurdokában”.<br />
A fantázia. Hogy képes látni dolgokat. Meg nem történt, de megtörténhető dolgokat.<br />
Amikor kimászott a szurdokból, egyre többet, egyre élesebben látta magukat.<br />
Folyton szeretkeztek.<br />
Amikor csak tudtak.<br />
Úgy összecsiszolódott a testük, mint a szájban a fogak. A nyelv végigsimítja őket és jó.<br />
Egyszerűen jó érzést okoz.<br />
Villámlik. Ömleni kezd az eső, muszáj bekapcsolni az ablaktörlőt, oda az esőcseppek vándorlása, helyette filmpörgés hallatszik. Régi mozigép, még a hangot is hallja. Mosolyog.<br />
Nincs is tisztába vele, de mosolyog.<br />
Szereti a saját filmjeit. Úgy rendezi, ahogy akarja, úgy vágja, ahogy akarja, ott hagyja abba, ahol akarja.<br />
Szabadság.<br />
Tökéletes.<br /></p><p>
Ezt most megkérdezi.<br />
Tőle.<br />
Ha odaér.<br />
Ha már túl lesznek a gomolygó, párás ködben zajló testek harcán.<br />
Az ő filmjeit.<br />
Oda fog hasalni a csípőjéhez, leheletével súrolni fogja a szőrös combokat és békén hagyja.<br />
Hagyja, hogy beszéljen.<br />
Hagyja, hogy ezerszer megpördítse azt a sörös poharat.<br />
Hagyja, hogy csak ő legyen. Ő maga.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F11%2F19%2Fszogek_397%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F11%2F19%2Fszogek_397%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F11%2F19%2Fszogek_397%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szögek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/11/19/szogek_397#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281847" border="0" /></a><br /></p>
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-11-19/12281847/szogek.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/30/rossz_a_reggel_szar_az_elet_keresd_vivient
Rossz a reggel? Szar az élet? Keresd Vivient!
2016-10-30T20:40:37+01:00
2016-10-30T20:40:37+01:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p></p><p style="text-align:justify;"><img class="alignnone size-full wp-image-3292" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-30/12281841/vivien.jpg" alt="Rossz a reggel? Szar az élet? Keresd Vivient!" width="2560" height="1440" /></p>
Délután ötkor írom ezt és már fekete az ég, megint befordultunk Mordor sötét idejébe, ennyi idősen el kéne fogadnod a téli időszámítást, de az első hetekben ez mindig letaglóz, hogy már délután éjsötét van és hideg, de ezt is meg fogod szokni, minden évben megszokod, írás közben hallgasd Beethoven g-moll zongoraversenyét, igyál vörösbort, és bízz benne, hogy a jövő héten megint ott lesz Vivien, aki majd szétoffolja reggeli szarkedved, ott fog állni, adja az újságot, és legalább ő hisz a november utáni életben.<br /><p>
A Batthyányi téri HÉV végállomásnál reggelente egy csaj úgy osztja az ingyenújságot, hogy életkedvével fényt gyújt a munkába menetelő, búvalbaszott zombikba:<br /></p><p>
<em>- Hideg van hölgyeim és uraim, és ha én mondom, hogy hideg van, akkor tényleg itt a zimankó, közeledik a november, ne féljünk tőle, itt az újság, ingyen van, nem csíp, nem harap az újság, jó reggelt kívánok!</em>
</p><p>
Ilyeneket kiabál, minden reggel mást. Sokan már messziről mosolyognak rá, várják, hogy lássák. (például én) Ki ragyog itt?<br /></p><p>
Becserkésztem, barátkoztam vele – könnyen ment –, csináltam vele interjút. Aztán leírtam, megszerkesztettem, és végül rájöttem, hogy igazából hangban jön át a lány személyiségének sava-borsa.<br />
Az <a href="http://velvet.hu/elet/2015/11/05/szavak_amiket_csak_egy_igazi_jobaratok_rajongo_ert/" target="_blank">unagi</a>, ahogy Ross Geller mondja. Ezért most hangos a blog.<br />
Jó reggelt Vivi! Carpe diem!<br /></p><p>
[soundcloud url="https://api.soundcloud.com/tracks/290670954" params="color=ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false" width="100%" height="166" iframe="true" /]</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F30%2Frossz_a_reggel_szar_az_elet_keresd_vivient%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F30%2Frossz_a_reggel_szar_az_elet_keresd_vivient%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F30%2Frossz_a_reggel_szar_az_elet_keresd_vivient%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Rossz a reggel? Szar az élet? Keresd Vivient!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/30/rossz_a_reggel_szar_az_elet_keresd_vivient#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281841" border="0" /></a><br /></p>
élet
munka
tél
november
carpe_diem
Budapest
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-30/12281841/vivien.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/11/welbach_lola_naploja_oktober_11_kedd
Welbach Lola naplója – Október 11. Kedd
2016-10-11T23:28:36+02:00
2016-10-11T23:28:36+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-3080" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-11/12281835/nc591kakassal.jpg" alt="nokakassal" width="843" height="720" /></p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">„Én, Bridget Jones végeztem a szívügyekkel, és már csak a hedónia megélésének áldozom hátralévő életem-”</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Ma munka után csapatépítő tréningbe keveredtünk a kolléganőkkel, mert kitalálódott, hogy testületileg menjünk el moziba a Bridget Jones naplójának harmadik részére. Utána ittunk egy pohár bort, és már a második körben a szexről beszélgettünk, nyilván. Nagyon sokat nevettünk. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Ahogy Bridget elhatározza a filmben, hogy szalonnás seggét visszaépíti, úgy jutott eszembe már a múlt héten, mikor az edzésről írtam, hogy nekem is vissza kell edzenem szotyorék testrészeim a komfortos szintre. Neo-hoz most nem tudok járni, ezért reggelente fogok itthon tornázni – ótejóég! Mikor??? –, némi célzott ügyeket, úgymint: plank, fekvőtámasz és a sarokban porosodó seggedző szerkezet szorgalmas nyiszorgatása. Sötétben, hajnali hatkor. (áááá elhaló sikoly)</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Mondta Adél barátnőm, hogy minden blogposztomban van egy kis szomorúság, ami egyrészt igaz, másrészt magam előtt is érthetetlen, miért írom ilyenekre, mert egyébként vidám ember vagyok. Jó, néha sírok. Sag schon. De az életet komplexen nézem, és nemrégiben megtanultam, hogy a fos időszaktól nem csak gyötrődni lehet, hanem rá is lehet csodálkozni, ezt is meg kell élni, ezt is el kell fogadni. Ígérte valaki, hogy nem fog néha fájni? Probléma?</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Érdekes megfigyelés: mindig akkor vesznek észre a férfiak, mikor egyáltalán nem akarok pasizni! Mikor nem akarok semmit. Mikor pasizási szándékkal vetettem bele magam valamibe – buliba, utazásba, nyárba , őszbe – akkor soha nem történt semmi. Mintha láthatatlan lennék. Mikor eszembe se jut és csak vigyorgok vagy sírok, mikor csak nézek hülyén és csak úgy vagyok, amilyen vagyok, akkor gyönnek csőstül. Nyilván mert akkor nem vagyok sok, nem vagyok modoros, manipulatív, mert nem akarok semmit, és ez vonzó. Igazi. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Öröm! Az élet annyira vicces, és én akkora szuperlúzer vagyok, hogy az tényleg bámulatos. Élek!</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">És nem érdekel, hogy hány éves vagyok. (sok) Az sem, hogy ennyi idősen miként kéne viselkednem. (nem így) És nem érdekel, hogy ciki a Bridget Jones. És nem érdekel, hogy ciki a "ciki" szó.<br />
A blog mostantól hetente egyszer fog megjelenni, hiszen írok mást is, igazi írást, valamint bonyolódott az életem, figyelnem kell a munkámra, a gyerekeimre, a koncentrációs gyakorlatokra, és ugye plank meg fekvőtámasz. Ezért nincs kapacitásom heti kettőre. De hétvégén, szombat vagy vasárnap reggel lesz poszt. De lesz ám, mert velem mindig történik valami. </span>
</p><p>
<span style="margin:0;line-height:115%;font-family:'Calibri', sans-serif;font-size:20pt;"><span style="color:#000000;"> </span></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F11%2Fwelbach_lola_naploja_oktober_11_kedd%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F11%2Fwelbach_lola_naploja_oktober_11_kedd%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F11%2Fwelbach_lola_naploja_oktober_11_kedd%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Welbach Lola naplója – Október 11. Kedd"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/11/welbach_lola_naploja_oktober_11_kedd#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281835" border="0" /></a><br /></p>
test
napló
lúzer
életöröm
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-11/12281835/nc591kakassal.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/09/mitol_tudsz_olyan_edes_lenni_mint_a_mez_oktober_8_szombat
Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz – Október 8. Szombat
2016-10-09T00:35:45+02:00
2016-10-09T00:35:45+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-3056" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-09/12281833/street_art_3.jpg" alt="street-art-3" width="1440" height="2353" /></p><p>
Pár évvel ezelőtt heti ötször jártam edzeni a V8-ba, Neo óráira. A tréning kemény volt és hatásos. Ennek következtében a testem is az volt. Őszintén: kinek van kedve reggel nyolckor – vagy bármikor – fekvőtámaszozni, felülni, guggolni százszor?<br />
Csináltam, de túl akartam lenni rajta, tudtam, hogy majd utána lesz jó.<br />
Az érzés, hogy ma is megtettem, és a magabiztos testbirtoklás - szaknyelven testtudat -, az volt a jó. (und a seggem) Untam, utáltam, mígnem az egyik kazánszürke reggelen Neo betolta a Zen-t.<br />
Azt mondta:<br />
- Ne akarjatok túl lenni rajta. Legyetek benne a gyakorlatban.<br /></p><p>
Megragadt bennem ez a dolog. És úgy egy éve már csinálni is tudom: mikor arconbasz a szívlapát, és nagyon, nagyon fáj, mikor várom, hogy legyek már túl az<em> edzés ezen részén</em>, akkor hologramban megjelenik előttem Neo, zzzzz, ott áll szétvetett lábbal, karbatett kézzel, izompólóban, és mondja: Ne akarj túl lenni rajta. Legyél benne. Ez a te életed. Éld meg ezt is.<br /></p><p>
Mindfullness, Zen, Eckhart Tolle, Obi-Wan Kenobi.<br /></p><p>
A cigányasszonyt, akit öt éve figyelek - reggelente fegyelmezetten siet át a belvároson a HÉV felé, tiszta, viseletes ruhájú, vékony kis nő, nyílt, szomorú arcú negyvenes, dolgozni megy, de máshogy mint a többi ember, mindig gondterhelt, öt éve ugyanaz a fekete táska, soha nem telefonál, nem cigizik, nincs nála kávéspohár, nem eszik zacskóból croissant, nem bámészkodik, nem beszélget, csak siet leszegett fejjel, havonta annyiból élhet, amennyit egy hétvégére költenek itt a Tommy Hilfiger kardigános, dzsippes, jóléttől ernyedt, de edzett seggű, midlife crisisos szépasszonyok -, na, ezt a nőt, tegnap végre hallottam beszélni.<br /></p><p>
Tegnap reggel a végállomás egyik padján ült egy tizenhat körüli roma fiú, cigizett, kezében sörösdoboz, hosszú lábai messzire nyúlnak a padtól, szinte fekszik, nem is ül, szakadt Nike cipő, állig felhúzott, kopott dzseki, csinos arcán gúnyos, zavart mosoly. Előtte állt a nő, fekete táskáját a hóna alatt szorította, és azt mondta:<br />
- Ezt csinálod fiam, adom a pénzt iskolára, te meg sörözöl? Hát, látod hogy megszakadok? Ezért dolgozom rátok? Hogy itt lássalak inni? Hogyan megy ez?<br />
A nő hangosan beszélt, de nem kiabált, nem volt zavarban, annyira sebzett volt, hogy nem érdekelte ki hallja, igazából csodálkozott, hüledezett. A srác nem válaszolt, merev mosolya álca volt, neki kínos volt a jelenet.<br /></p><p>
Elindul a Hév, folyik a könnyem, első megálló Pannóniatelep. Aranyfényben ragyog a rét, nyakörves sziámi macska ül a fűben, közel a sínhez. Nyugodtan néz a szemembe.<br />
Sírok cica, van ilyen. Nézd, benne vagyok a gyakorlatban. Ez az én történetem. Nekem ilyen a történetem, pont ilyen.<br />
Csillaghegyen ott az olvasós hajléktalan, most is olvas, mindig olvas.<br /></p><p>
Szentendrét teliragasztgatták street art feliratokkal, imádom!<br /></p><p>
Mi ez a Népszabi ügy?! Ezt így hogy?!<br /></p><p>
Új életemben azt játszom, hogy<br /></p><ol><li>luxusba kitelepített dizőz vagyok, tévedés áldozata, Udvaros Dorottyás dacos tehetség, Te rongyos életes, toprongyos életes, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a mézes,</li>
<li>különleges küldetéssel ledobott FBI ügynök vagyok, álnéven élek egy gondosan felépített álegzisztencia mögött, de valójában a világkatasztrófa elkerülésén dolgozom társaimmal,</li>
<li>angyal vagyok a Berlin felett az égből, láthatatlan vagyok, hallom mit gondolnak az utasok a HÉV-en, ember akarok lenni én is, meg akarom tapasztalni a földi életet, de az egészet ám, teljes magasságában és mélységében, az egész kurva életet. Ahogy a földlakók mondják. Néhanap.</li>
</ol><img class="alignnone size-full wp-image-3066" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-09/12281833/street_art_4.jpg" alt="street-art-4" width="1307" height="2232" />
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F09%2Fmitol_tudsz_olyan_edes_lenni_mint_a_mez_oktober_8_szombat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F09%2Fmitol_tudsz_olyan_edes_lenni_mint_a_mez_oktober_8_szombat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F09%2Fmitol_tudsz_olyan_edes_lenni_mint_a_mez_oktober_8_szombat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz – Október 8. Szombat"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/09/mitol_tudsz_olyan_edes_lenni_mint_a_mez_oktober_8_szombat#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281833" border="0" /></a><br /></p>
fájdalom
szerelem
pénz
zen
napló
szegénység
jelenlét
életöröm
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-09/12281833/street_art_3.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/04/maganyosan_setalo_macska_oktober_4_kedd
Magányosan sétáló macska – Október 4. Kedd
2016-10-04T23:53:37+02:00
2016-10-04T23:53:37+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-3029" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-04/12281831/magc3a1ny6.jpg" alt="magany6" width="960" height="576" /></p><p>
Tudósítás a költözésről, direkt homályos képekkel.<br /></p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Elköltöztem. Amíg nincs kész a szobájuk, nem rendezkednek be ide a gyerekeim is a megbeszélt félidőre, de azért pénteken majd ők is itt alszanak, matracon.<br /></span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Sötétben kelek, tea. Nagy egem van a teraszra nyíló franciaablakból, odaülök a babzsákba, nézem, ahogy világosodik. Szürke felhők száguldanak. Gyakorlom a semmire gondolást, hogy a gondolatok ne száguldozzanak.<br /></span></p><p>
Ez reggel könnyebb. Egyedül ez könnyebb.
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Este hazajövök a munkából. Eszem valamit, beszélek a gyerekeimmel. Rádió, a Kossuthon Esterházy hangjáték. Utána Bartók, vagy ma, Cassandra Wilson. Blogolvasók kedves levelei. (mert vannak! leveleznek velem!)<br />
Írok. Nézem a lakást.</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Nincs fájdalom, nincs sírás, ez a költözés alaposan kiérlelt távozás, sok évünk van benne Phepls-szel, majd megírom, nagy tanítás, a pakolást végigröhögtük, segített Kari, Ilona, a gyerekek is. Nincs háború, mindenki jól van.<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Nézem a lakásomat, nagyon jó, és nagyon furcsa. </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Gyömöszölöm bele az aurám, szokom.<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Menhelyi kóbor macska vagyok, bárhová kerülök, óvatosan szaglászom, lesem a nyíló ajtókat, nézem, honnan nem rúgnak el, de ha elrúgnak, vállat vonok – macskák is tudnak vállat vonni, azzal a <em>ha ez neked jó, nekem</em> <em>mindegy</em> kifejezéssel pofácskájukon -, elkotródom. Szívós kis kóbor macska vagyok. (hrrr, torokból morog) Füleim hátracsapom, de nem menekülök, figyelek. </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;"> </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Kipakoltam pár dolgot: Boritól kapott lámpát, Annától kapott poharakat, Enc Penctől a mécsestartót, Angéla párna, Phelpstől a Leonardo könyv, Andrástól a Borsókép, Smicéktől plakát, Versinyitől az ex libris, gyerekeimtől festmények. </span>
</p><p>
<img class="alignnone size-full wp-image-2999" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-04/12281831/polc_2.jpg" alt="polc-2" width="1440" height="1985" /></p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Lefekszem, koncentrációs gyakorlat, olvasás, utána arra gondolok, hogy Istentől mindent megkapok, gyereket, helyet, barátokat, jólétet, nagy eget. (ma reggel is, mi volt: miközben a Parlamentet néztem megismerkedtem egy fizikussal, aztán Versinyinnel kávéztam, majd munkába menet megállt előttem egy villamos, rajta a barátnőm, felszóltam neki, Ágikám, leszállt, megöleltük egymást) </span>
</p><p>
<img class="alignnone size-full wp-image-3002" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-04/12281831/pecc3b3.jpg" alt="peco" width="1440" height="2102" /></p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Éjszaka álmomban Budapesten voltam, hurcoltam a dobozaim, sok ház közt ott az enyém is, aminek az aljában Jolánka műhelye van, kinézett és azt mondta, hogy jó lesz ez. Az utcán Versinyin megy el, csak a hátát látom, egyre hangosabban mondom a nevét, nem hallja vagy nem akarja hallani, aztán már kiabálok: jössz te még az én utcámba.<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Csinálok egy táblázatot, hogy ne feledjem el befizetni a dolgokat. (ezt nem álmomban, hanem ébren)</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;"> </span>
</p><p>
Időről időre, különösen, ha a hold felkél, s leszáll az éjszaka, ismét csak ő az a macska, aki magányosan sétál, s akinek minden hely egyforma. Ilyenkor aztán kiszökik a ringó-rengő rengetegbe, vagy a nyirkos vad fákra, vagy a nyirkos, vad háztetőkre, s vad farkát csóválva járkál a maga vad csapásain.<br />
Rudyard Kipling<br /></p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;"> </span>
</p><p>
<span style="margin:0;line-height:115%;font-family:'Calibri', sans-serif;font-size:20pt;"><span style="color:#000000;"> </span></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F04%2Fmaganyosan_setalo_macska_oktober_4_kedd%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F04%2Fmaganyosan_setalo_macska_oktober_4_kedd%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F10%2F04%2Fmaganyosan_setalo_macska_oktober_4_kedd%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Magányosan sétáló macska – Október 4. Kedd"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/10/04/maganyosan_setalo_macska_oktober_4_kedd#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281831" border="0" /></a><br /></p>
szocio
költözés
napló
magány
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-10-04/12281831/magc3a1ny6.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/09/27/elozetes_633
Előzetes
2016-09-27T21:13:50+02:00
2016-09-27T21:13:50+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-2917" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-27/12281827/nc591virc3a1ggal.jpg" alt="noviraggal" width="1500" height="1120" /></p><p>
Írok ám majd, szombat vagy vasárnap reggelre meglesz az elmúlt hétvége története, D-vel töltöttem, fényes, furcsa, és szexi harminc óra egy idegennel, már azt is tudom, hogy Savoir vivre lesz a címe (az élet élvezete), csak most költözöm és nincs időm.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F27%2Felozetes_633%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F27%2Felozetes_633%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F27%2Felozetes_633%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Előzetes"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/09/27/elozetes_633#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281827" border="0" /></a><br /></p>
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-27/12281827/nc591virc3a1ggal.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/09/21/ido_van_csak_azt_ne_hidd_hogy_felek_szeptember_21_szerda
Idő van! Csak azt ne hidd, hogy félek – Szeptember 21. Szerda
2016-09-21T23:55:23+02:00
2016-09-21T23:55:23+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-2876" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-21/12281825/nc591madc3a1rral.jpg" alt="nomadarral" width="430" height="588" /></p><p>
<br /></p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;"><strong>Levél egy barátnak, benne minden fontos dolog: késés, Törőcsik Mari, Gyalog Galopp, idő.</strong></span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Drága Ancsika, édes Mamintim! </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Az, hogy tíz év után megint találkoztunk, mélyen megérintett. És nem csak én éreztem, hogy ugyanott folytatjuk a beszélgetést, a nevetést, mint ahol akkor abbahagytuk. Tudom, hogy te is így vagy ezzel. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Most szombaton korán reggel mentem jógára, esett az eső. Persze késésben voltam, és ebbe a kurva elit terembe nem engednek be az óra kezdete után – bár lehet, hogy ez minden jógateremben így van -, szóval nyomtam a gázt, ott akartam lenni, bikram jóga Katusnak jó, kell neki.<br />
A rakpartról kanyarodtam fel a Margit hídnál, van ott egy lámpa, ahol, ha késésben vagy, ajánlott elérni a zöldet, különben négy évig vársz a pirosnál. A lámpa a kanyarban van, van előtte egy hosszabb, egyenes szakasz, a sárgát már messziről láttam, na, ha egy kicsit megtolom még átérek, nyerek négy évet, beengednek az órára, győztem. Megnyomtam a gázt, és rögtön tudtam, hogy ez a terv tévedés.<br />
Nem bírtam bevenni a kanyart, egyenesen tovább csúsztam a vízen, száguldottam a kanyar szembeni oldalán lévő villanyoszlop felé, át egy zebrán, fel a járdára. Közben a következők jutottak eszembe: neki fogok menni az oszlopnak, de milyen szerencse, hogy nem áll ott gyalogos, kerékpáros, pedig itt sokan szoktak várni, erre megy a bringaút is a rakpartra. És meglepődtem, hogy milyen iszonytató erő van a kocsiban, amit most nem én irányítok. (mikor irányítom valahogy nem tűnik fel) Aztán a késésről eszembe jutott a Törőcsik Maris esetünk is, meg az is, hogy megint akarod veled találkozni. Közben csúsztam, végül neki is mentem az oszlopnak. De semmi komoly. (Tudom ám, hogy ilyenkor tilos a satufék) </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Mikor a Törőcsik Mari megvárattuk! Éééééé! Életem egyik oszlopsztorija! Szolnokon voltunk apró kis színészek, onnan gyorsan feljutni Pestre úgy lehetett – akkoriban -, hogy az ember előző este a színészklubban bekéredzkedett valaki kocsijába, bárkihez, aki másnap indult fel a fővárosba. (fel!) Hát úgy alakult, hogy Törőcsik Mari és Maár Gyula ment másnap Pestre, Mari mondta (Mari!), hogy szívesen felvisz hármunkat, téged, engem meg Pulcsit, nyolckor vár minket a színészház előtt. Nagy örömünkben Pulcsi színészházi lakásában csapra is vertünk két jó üveg bort meg két doboz cigit, vigadoztunk az éjszakában. Egy ágyban aludtunk hárman, vagy csak ketten és a harmadik matracon? Ezt már nem tudom, csak azt, hogy jó kis éjszaka volt, rengeteget röhögtünk, de közben intettük magunkat: reggel nyolckor lent kell majd állni, visz minket a Törőcsik Mari.<br />
De nem csörgött a vekker. S habár csak pár órát aludtunk, valami rejtélyes okból mégis magunktól felébredtünk nyolc előtt két perccel. De csak kettővel. Innentől a nap minden momentuma megvan a fejemben, és meglesz, míg élek.<br />
Pulcsi egyetlen lendülettel ült fel az alvásból, amely hirtelen mozgásra mi ketten is felébredtünk és azonnal mi is felültünk, habár az azt megelőző pillanatban még másnapos kómában hevertünk. Az ággyal szemben volt egy óra a falon, azt néztük mindhárman, némán, amin, nem, nem igaz, de, de igaz, nyolc óra volt. Az idő kitágult, megállt, Pulcsi kimondta az igazságot:</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">-</span><span style="font:7pt 'Times New Roman';margin:0;font-size-adjust:none;font-stretch:normal;"><span style="color:#000000;"> </span></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">A kurva életbe. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">De hogy mondta! Azóta sem hallottam soha, senkitől hitelesebben ezt a mondatot. Még most is itt van a fülemben. (tiédbenistudom) És még most is kihagy a szívem, hogy eszembe jut. (meg mindig hangosan felröhögök) És abban a pillanatban felcsöngetett a Mari. Vinnyogva, szűkölve ugrottunk előző napi ruhánkba. Leírhatatlan pánik, három perccel előtte még aludtunk, kikúrt másnaposan kapkodtunk, kotorásztunk. Leszáguldás. Lent a nemzet legnagyobb színésznője majd szétrobbant a dühtől, hogy ilyen skandalum, hogy szívességet tesz és mi, fostos kis galacsinszínészek, pofátlanul késünk. (igazavolt) Beültünk hátra, és nemcsak azért nem szóltunk egy szót sem, mert nem mostunk fogat, és ha szabadkozni merünk, Smaug gyilkos leheletével terítettük volna le Törőcsik Marit és Maár Gyulát, hanem mert sokkot kaptunk a ténytől, hogy mit voltunk képesek művelni. Emlékszem, Törőcsik bőrkesztyűben vezetett, és a továbbiakban tökéletesen ignorált minket, mint élőlényeket. Mozdulatlanul, de tökéletesen mozdulatlanul ültünk hátul hárman, Szolnoktól az Andrássy útig. Abban a két órában öt évet öregedtem. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Ancsika, mert az idő mindig elmegy, mindig kések, és csak nézek, mint a Pulcsi, hogy a kurva életbe. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Nem dicsekvésképpen mondom, de azóta már egy Oscar díjas operatőrt is megvárattam. Munkaügy volt, kiver a víz, ha csak eszembe jut, majd elmesélem.</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Mert mindig kések, minden vonatot, minden jelentkezési határidőt, minden szerelmet pont lekések, eddig alig voltam jelen a életemben, mindig csak vártam, hogy majd más lesz, és közben az egész életem egy hatalmas késés, későn jövök rá hogy mit akartam, hogy elcsesztem, hogy akkor írónak kellett volna felcsapnom, nem színésznek, hogy meg kellett volna mondanom valakinek (például Sárikának), hogy szeretem, de már késő, most látom, milyen óriás ő. Mindig csak nézem az órát, hogy a kurva életbe. És közben, hogy nézem az órát további dolgokat kések le. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Akkor, Szolnokon fiatalok voltunk, de Maminti, én kimondom: nem érzem, hogy most öregek vagyunk! Néztem magunkat a filmben, amit akkor csináltunk, amit a minap elküldtél, alig mertem letölteni a wetransferről. Egy film annyira intenzív, és én ezt nem láttam azóta, húsz éve. Milyen csikók voltunk, minden előtt voltunk még – pedig akkor arcoskodtunk, hogy mennyire tudjuk, mi a stájsz -, és, pedig, szerencsére mit sem sejtettünk arról, miben lesz még részünk. (nevezzük <strong>kalandnak</strong> azt a sok mindent) Bámulatosan szépek, édesek voltunk, és wáhhh, erről fogalmunk sem volt. Néztem a filmet, de nem voltam szomorú. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">- </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Visszük a hullákat, hozzátok a halottakat!<br />
- </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Nem vagyok halott, nem akarok a taligára kerülni, csuda jól vagyok.<br />
- </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Mit kényeskedsz, mint egy gyerek?<br />
- </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Má’ jobban vagyok, nem vagyok halott.<br />
- </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Nem baj, mindjárt az leszel.<br />
(</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Maminti,ezenmennyitröhögtünk?)</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Tudok én menni, hű, de jól érzem magam. </span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Vágj bele, abba, tudod mibe, amiről beszéltünk! Menni fog! (vagy már bele is vágtál?) Ancsika, csodálatos, hogy találkoztunk, és még csodálatosabb, hogy barátságunk rejtélyes módon kibírta a sok néma évet, talán azért, mert amiket átéltünk – azajamaicaidzsesszdobos, együttlakás, permanens bulik, buszsofőr stb.-, amiket végigcsináltunk, az akkor csak úgy észrevétlenül lerakódott az idő egyik rétegébe, de életünk során a mélyben először szén, aztán gyémánt lett belőle, és most nagyon értékes. Én is csak most látom, hogy ragyog.</span>
</p><p>
<span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Szeretnék veled találkozni, kétnaposat, amit megbeszéltünk. Belinkelek ide egy klippet, léci hallgasd végig. Hangosan! Kockás ruháról küldöm a fotót!<br />
I</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">dőt akarok veled tölteni<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Mesélj<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">Szeretlek<br /></span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">éééééééééé<br />
K</span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;">atus </span><span style="color:#000000;font-family:Calibri;"> </span>
</p><p>
https://www.youtube.com/watch?v=gZ-pN13movo</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F21%2Fido_van_csak_azt_ne_hidd_hogy_felek_szeptember_21_szerda%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F21%2Fido_van_csak_azt_ne_hidd_hogy_felek_szeptember_21_szerda%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F21%2Fido_van_csak_azt_ne_hidd_hogy_felek_szeptember_21_szerda%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Idő van! Csak azt ne hidd, hogy félek – Szeptember 21. Szerda"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/09/21/ido_van_csak_azt_ne_hidd_hogy_felek_szeptember_21_szerda#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281825" border="0" /></a><br /></p>
élet
barátok
halál
félelem
napló
idő
életöröm
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-21/12281825/nc591madc3a1rral.jpg
https://meguntamfelni.blog.hu/2016/09/18/ur_ir_urino_padon_ul_szeptember_17_szombat
Úr ír, úrinő padon ül – Szeptember 17. Szombat
2016-09-18T00:57:55+02:00
2016-09-18T00:57:55+02:00
Lola Welbach
https://blog.hu/user/1220235
<p><img class="alignnone size-full wp-image-2810" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-18/12281823/parton.jpg" alt="parton" width="783" height="430" /></p><p>
<strong>Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán. Coco Chanel</strong>
</p><p>
<strong> </strong>A szerdai bulin végre megint összekerültünk Edittel, viháncoltunk, ilyenkor olyan mintha pasikkal flörtölnénk, pedig nem velük, hanem az élettel flörtölünk, figyelmen kívül hagyjuk, hogy íróbulin ilyet nem illik, meg azt is, hogy kik vagyunk mi, senkik. Játsszuk a gruppit. Ennyi idősen!<br /></p><p>
Asztalunkhoz gyűltek, tenyerünkből ettek az Írók, szokás szerint. Mert nevettünk, mert különös báj áradt belőlünk. (mondta egy Író, és azok tudják az igazságot) Nem akartunk senkitől semmit, de figyeltünk ám. Cigit lejmoltunk Bereményitől, kérdeztük más nagy emberektől, hogy hát te ki vagy, mert tényleg nem tudtuk, impertinens módon szelfiztünk. (megmégami) János és tanítványai.<br /></p><p>
Bulifotókkal narcisztikusan telehemzsegtem a Facebook-ot, kihirdetve, hogy megjelent egyetlen novellám, tehát író vagyok. Edit is az, csak szerinte ő még nincs felfedezve, ehhez képest a WMN oldalra ír, ráadásul pénzért, akiknek én nem kellettem, ingyen sem! A Facebook posztokra - a lájkok mellett - jött is a libsi értelmiségi baráti, ismerősi körömből az obligát fanyalgás, hogy túlzás. Szóltak páran, hogy ezt azért ne, tényleg ne. Te nem vagy író, cicccca. Meg ez mennyire kínos. És még aki nem szólt, wáhhh. (tudod mit? ne olvasd)<br /></p><p>
Megfigyelés testközelből: írók buliban nagyon isznak. (néhány kivétel, mondjuk Tóth Krisztina, Spiró) Szerintem ilyen estéken azért isznak féktelenül, mert végre szünetel az íráskényszer, és kibukik az igazság, azaz, hogy nem bírják el saját személyiségük súlyát. A túl sokat látás nagy terhe – ahogy tesóm mondja. Krúdy, Hemingway, Csáth, stb. (Kosztolányi nem ivott)<br /></p><p>
Phelps megállapítása szerint, ha megfelelő buliban tudsz érdekesen inni és cigizni, baj nem lehet, művész vagy.<br /></p><p>
<img class="alignnone size-full wp-image-2824" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-18/12281823/c3adjc3a1llc3a1s3.jpg" alt="ijallas3" width="1440" height="2560" /></p><p>
Nem vagyok író. Ki az? Aki sokat ír, és sokan olvassák? Oravecz Nóra. Aki a kánon része, számon tartja a Szakma, de kutya nem veszi a könyvét? Nemíroknevet. Aki mindennap ír és ismert? Jókai Mór. Aki a saját útját járja, elismert, de még nem sztáríró? Danyi Zoltán. Aki a saját útját járja, elismert, és már sztáríró? Péterfy Gergely. Aki ismert és zseni? Karinthy Frigyes. Akiről a szakma tudta, hogy zseni, de a Vörösmarty téri könyvvásáron öt darab könyvet vett tőle a publikum? József Attila. Aki vérével írta meg regényét, de életében a szakma mégsem ismerte el, úgy, ahogy kellett volna? Borbély Szilárd. Aki mindennap ír, s emellett gondosan felépített médiaszemélyiség? Karafiáth Orsolya. Aki a saját útját járja, mindennap ír, nem zseni, nem sztár, alig olvassák? Én.<br /></p><p>
Író az, aki ír, és aki annak gondolja magát. Akinek szövege örömet okoz másoknak. És hogy a fanyalgó budapesti überértelmiség szerint csak akkor vagy író, ha annak tekint Z, ha Y méltat az ÉS-ben, ha X csinál veled interjút, arra magasan teszek.<br /></p><p>
Az íróbulikban éjjel egykor pattannak el a pántok, akkor következik a Többi Író ekézésének kegyetlenül őszinte félórája. Ilyenkor végigsorolják a fos szerzőket, úgymint Stephen King, Bret Easton Ellis, J. K. Rowling, Helen Fielding. De hajnali három körül olyat is hallottam már, hogy Murakami Haruki is kevés. Ulickaja is. Szeretnék én - meg a fikakirályok is - olyan könyvet írni, mint a Ragyogás, az Amerikai pszicho, a Briget Jones. Aztán kivilágos virradatkor jön a záróakkord, a kortárs magyarok zúzása. (rajtamkívülmindenkiModoros)<br /></p><p>
Hova pozícionálod magad, ez a kérdés. Hát én magam sehova. De ez az egész önértékelés csak játszódás, úgysem vagyok elégedett egyik szövegemmel sem, mindegyiken mindig javítani kell, soha nincs kész egyik sem. Ide a blogba a magam életét írom, ez csak napló, heti kétszer gyorsan-hamar megírva. A könyvembe másokét és magamét írom, jövőre megjelenik, az lesz majd a kurva nagy irodalom, hej.<br /></p><p>
Kukorelly, az írókurzusok Piton professzora szerint, az írás élvezetforrás, boldogságfokozó, terápia, írj. Ehhez tartom magam. Most, most, most élvezek baby.<br />
De mi van még.<br /></p><p>
<img class="alignnone size-full wp-image-2813" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-18/12281823/erkc3a9lyen.jpg" alt="erkelyen" width="1440" height="2560" /></p><p>
Borsóval elmentünk az üres lakásomba, lakók kiköltöztek. Jövő héten odacuccolok két sporttáskával, egy matraccal, fürdő, konyha működik. Aztán majd mindennel, mikor az Asztalos Robi beszerelte a berendezést. De most még szék, asztal nincs, mondjuk nem zavar. De hogy fogom fenntartani egyedül az életem? Milyen lesz, ha nem látom a gyerekeim minden nap?<br /></p><p>
Kinéztem magamnak egy szenzi újgenerációs vibrátort, mert olvastam mérvadó blogban, hogy negyven felett minden nőnek ajánlott. Nekem még nincs, majd most. Elleszünk kettecskén. Jellemző, mire akarok költeni. (megírom ám)<br /></p><p>
Mutattam Borsónak az íjállást, hülyéskedtünk, fotózott, kimentünk a Dunapartra. Negyedórára szétváltunk, kicsit ültem azon a padon, bámultam a Dunát. Jövő héttől akkor ez lesz. Most megnézek a gyerekeimmel három Jóbarátokat. Aztán kiteregetek. Aztán írok. Szabadság, te szülj nekem rendet.<br /></p><p>
<img class="alignnone size-full wp-image-2816" src="http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-18/12281823/parton2.jpg" alt="parton2" width="2560" height="1440" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F18%2Fur_ir_urino_padon_ul_szeptember_17_szombat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F18%2Fur_ir_urino_padon_ul_szeptember_17_szombat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmeguntamfelni.blog.hu%2F2016%2F09%2F18%2Fur_ir_urino_padon_ul_szeptember_17_szombat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Úr ír, úrinő padon ül – Szeptember 17. Szombat"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://meguntamfelni.blog.hu/2016/09/18/ur_ir_urino_padon_ul_szeptember_17_szombat#comments"><img class="item_ctp" src="https://meguntamfelni.blog.hu/rss/image/post/id/12281823" border="0" /></a><br /></p>
szocio
szex
napló
írás
önbizalom
önszeretet
0
meguntam félni
https://meguntamfelni.blog.hu
http://meguntamfelni.blog.hu/media/image/2016-09-18/12281823/parton.jpg