Délután ötkor írom ezt és már fekete az ég, megint befordultunk Mordor sötét idejébe, ennyi idősen el kéne fogadnod a téli időszámítást, de az első hetekben ez mindig letaglóz, hogy már délután éjsötét van és hideg, de ezt is meg fogod szokni, minden évben megszokod, írás közben hallgasd Beethoven g-moll zongoraversenyét, igyál vörösbort, és bízz benne, hogy a jövő héten megint ott lesz Vivien, aki majd szétoffolja reggeli szarkedved, ott fog állni, adja az újságot, és legalább ő hisz a november utáni életben.

A Batthyányi téri HÉV végállomásnál reggelente egy csaj úgy osztja az ingyenújságot, hogy életkedvével fényt gyújt a munkába menetelő, búvalbaszott zombikba:

- Hideg van hölgyeim és uraim, és ha én mondom, hogy hideg van, akkor tényleg itt a zimankó, közeledik a november, ne féljünk tőle, itt az újság, ingyen van, nem csíp, nem harap az újság, jó reggelt kívánok!

Ilyeneket kiabál, minden reggel mást. Sokan már messziről mosolyognak rá, várják, hogy lássák. (például én) Ki ragyog itt?

Becserkésztem, barátkoztam vele – könnyen ment –, csináltam vele interjút. Aztán leírtam, megszerkesztettem, és végül rájöttem, hogy igazából hangban jön át a lány személyiségének sava-borsa.
Az unagi, ahogy Ross Geller mondja. Ezért most hangos a blog.
Jó reggelt Vivi! Carpe diem!

[soundcloud url="https://api.soundcloud.com/tracks/290670954" params="color=ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false" width="100%" height="166" iframe="true" /]